Google+ Followers

2017/01/20

8 hét után :)

Anyának lenni mostmár sokkal jobb, bár tény, hogy még nem tudok azonosulni az érzéssel. Valahogy úgy vagyok vele, mint a "felnőttséggel": félek, hogy csak megjátszom, és továbbra sem vagyok benne biztos, hogy jól csinálom. Nem hiszem egyébként, hogy valaha is biztos leszek magamban ezzel kapcsolatban. Minden megkérdőjeleződik bennem, mégis, valamiképp határozottnak kell lennem, döntéseket hoznom, hogy egy megközelítőleg normális anyát tudjak adni a gyerekemnek. Ugyan nem látok bele mások életébe, mégis, továbbra is tele vagyok sajátos feltételezésekkel és kisebbségi komplexussal, és hajlamos vagyok azt gondolni, hogy mások biztosan jobban csinálják nálam ezt is. Főleg akkor gondolom ezt, amikor néhanapján kiborulok, és gonosznak érzem a viselkedésemet.


Mostmár úgy érzem, gyorsabban és gördülékenyebben telnek a napok, de Roxi, ahogy fejlődik, sokkal többet van ébren mint eddig, így szorosabban kell beosztanom, mit tudok egy adott napon megcsinálni a háztartásban. (Azt hiszem, anyukám rendmániájának legalább a felét örököltem, mert nem érzem jól magam, ha nincs legalább tűrhetően rendben a környezetem.)
Magamra, a minimumon kívül továbbra sincs időm, és abszolút nem vagyok a szépségápolás élő szobra, miközben a terhesség alatt még arra is volt idegzetem, hogy a ruhámhoz illő szemhéjpúder árnyalatokat, fülbevalót, gyűrűt válasszak ki az aktuális ruhámhoz (már ha indultam valahová.) Általában ebből a szempontból a nap fénypontja az esti zuhany (vagy netán, ritkább esetben fürdés), amikor Apa átveszi Roxit, és van időm kicsit a külsőmre is ügyelni. Hogy motiváljam magam kicsit a szépségápolással kapcsolatban, éltem a lehetőséggel, amit egy kedves ismerősöm kínált fel, és úgy döntöttem, elkezdek Avonozni. Nem számítok rá, hogy fú-de-meggazdagszom tőle, de ha csak a kis családunknak tudok rendelni pár cuccot kedvező áron, már jól járok vele :)
Sajnos kár volt időt szakítanom arra, hogy a testemet vizsgálgassam a tükörben, ugyanis elkezdte piszkálni az agyam mostanság az alakom elvesztése. Eddigi életemben, hála az égnek, sosem kellett ezzel foglalkoznom, és nem ismertem a súlyfelesleg fogalmát sem. Most viszont amellett, hogy kiújult a porckopásom, és már mindkét térdemen jelen van, itt vagyok egy löttyedt bőrű, kilazult izomzatú, néhány lila striával tarkított hassal, és egyelőre úgy döntöttem, a táncnak lőttek. Valahogy már semmi sem úgy működik, mint eddig, és egyelőre nincs kellő önbizalmam ennek a testnek a mutogatásához. Meg már csak-csak öregszem, egy kicsit már fel kell nőni, kijönni a rock klubokból, példát mutatni, és csak alkalmi viseletként hordani azt az acélbetétes bakancsot.

Ami Roxit illeti, az egy hónapos vizsgálatok után, miután mindent rendben találtak, és végre nem kérdezték a 24 órai pontos fogyasztását, száműztem az immár tolósúlyos mérleget a mindennapjainkból. Már csak 3-4 naponta figyelem a súlygyarapodást, és a szoptatásoknál figyelek Roxi jelzéseire, így tudom, hogy eleget eszik, és már tökre nem érdekel, hogy ez az "elég" hány gramm. Nincsenek elvárásaim, nem ítélek helyette, csak úgy gondolom, Ő majd tudja, mire van szüksége. :) Így nem idegesítem magam, és nagy kövek zúdultak le a szívemről.


Aludni végre jóval többet tudok mint eddig. Büszke vagyok a kislányomra, mert már képes hosszabb szakaszokat átaludni, és a szervezetem is hozzászokott a rövid, megszakított alvásokhoz, így nem jelent akkora traumát felkelni éjszaka, vagy hajnali 2-től 4-ig játszani. Megszűnt az az elvárásom is felé, hogy evés után rögtön, vagy rövid időn belül aludnia "kell". Ha nem álmos, úgysem tudok mit tenni... xD

Apára párszor szoktam neheztelni, pedig tudom, megérthetném, ha a hazaérkezését követő rövid rajongás után nem arra vágyik, hogy totálisan átvegye a gyerekgondozást, és én szusszanjak, hanem ő is arra vágyik munka után, hogy pihenjen kicsit. Csak az anyaság munkája közben én is vágyom a pihenésre, és nem csak azokban a pár órás szakaszokban, amit hülyeséget álmodva nagy nehezen sikerül átaludni. No meg a társaságára. Meg figyelemre, pedig tudom, hogy mostanában nem vagyok szexi. Na sebaj. Majd egyszer. xD Azon kívül, hogy ez felmerül bennem, nincs gondom Vele, mert igyekszik. :)


Szóval az élet egyelőre egyszerre mozgalmas, békés, fárasztó és szeretni való :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha szeretnél bármit hozzáfűzni, ne fogd vissza magad! ;)