Google+ Followers

2016/08/24

Esküvő és azután

Kedves Olvasók, végre találtam magamnak egy kis idősávot arra, hogy kiírjam magamból a dolgokat. Végre az élet, mondhatjuk, visszatért a megszokott kerékvágásba, így volt időm gondolkodni.

Maga az esküvő remekül sikerült! Bár nem alakult minden totálisan papírforma szerint, ahogy alakult, az tökéletes volt! :) Nagyon örültem, hogy leküzdve a sértődéseket és konfliktusokat (melyekből azért párat még mindig nem tudok hova tenni), azt mondhatom, hogy egy igazi  Szupercsapat állt mögöttem, mögöttünk! :) Bizonyos kapcsolataimat mindez megerősítette, az a bizonyos "férgese" pedig kihullott. Be kell vallanom, azért örülök, hogy túl vagyunk rajta, hiszen sokat kivett ez az egész belőlünk  és másokból is. Persze nem csak "letudtuk", hanem a lehető legjobban meg is csináltuk! :)



Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy annyira fáradt voltam a több napi nem alvás hatására, hogy nem tudtam 100%-osan jelen lenni agyilag és átélni a menyasszony feelinget. Azóta is olyan az asszonynevemet olvasni, mintha valaki másról lenne szó, és rá kell csapnom a kezemre, hogy ne leánykori névvel írjak alá... xD Bár a kedves Férjem (óóó igen, mostmár van férjem! ^^) rendkívül büszke rá, hogy mostmár teljes joggal asszonynak szólíthat, és ezt rendkívül viccesnek tartja. Nekem azért még szoknom kell ezt az "asszony" dolgot, de az eddigi hétköznapjainkat ez gyökeresen nem változtatta meg... :D

A nászutat végül lefújtuk, mert az esküvő utáni hetet én kórházban töltöttem. Láz, fertőzés és/vagy gyulladásgyanús laboreredmények, infúzió, intravénás antibiotikum adagok... et voilà, visszatértem. :)

Büszke vagyok a kis Pocaklakóra, hiszen a vizsgálatok alapján úgy tűnik, ő az egész esküvői hercehurcát és a kórházi tartózkodást sem érezte meg, csak békében fejlődik tovább. :)