Google+ Followers

2016/03/27

Felnőttélet

Végre immár három hete élek együtt a Párommal az új lakásban, és egy hónapja dolgozom rendesen. Mostmár mondhatom, hogy berendezkedtünk. Többnyire hozzászoktam a lakáshoz és körülményeihez, és jól érzem itt magam. Mindenesetre fel szoktak merülni problémák.

Először is, állandóan kérdezgetem magam, vajon jól döntöttem-e akár a legapróbb dolgokról is. Vajon megfelelő majonézt vettem a boltban? Vajon időben hazaértem? Jól tettem, hogy főztem? Ezért mindig emlékeztetem magam arra, hogy igenis jogom van a magam életéről dönteni, és nem feltétlenül lesz ott valaki mögöttem, hogy ellenőrizze a döntéseimet. De miért is kéne bárkinek ellenőriznie? Én sem döntök más életével kapcsolatban. Mindemellett emlékeztetem magam Herbert Simon korlátozott racionalitás elméletére is, miszerint a 'Mi kett volna, ha...?' egy felesleges kérdésfelvetés, ugyanis sohasem rendelkezünk az összes létező információval egy adott helyzetről, így nem tudunk tudatosan tökéletes módon dönteni. ;)

Másodsorban, néha céltalannak érzem magam. Közeleg az esküvőnk, és már nincs olyan sok szerveznivaló vele. Munkát szereztünk, összeköltöztünk, együtt élünk, és én az egyetem alatt mindig erre vágytam. A munkám jól fizet, viszont még nem tudom, hogy milyen irányba építsem a karrierem, netán érdemes lenne-e visszatérnem a tanításhoz... Olyan, mintha szinte mindent megkaptam volna, amire vágytam, már csak egy-két fontos dolog van hátra...

Harmadsorban pedig: még nem tudtuk megfelelően szabályozni a családokkal való kacsolatunkat. Az egyik család ugyan békénhagy, de érzelmi kérdést csinál minden látogatásból, a másik család pedig igyekszik a nyakunkra járni mindenféle aprósággal, mert gondolom unatkoznak nélkülünk. Egyik sem a legjobb... Valahogy el kéne érni a 'havi egy-egy közös hétvége a családokkal' koncepciót, amit eleve megterveztünk.

A munkával való viszonyom határozottan javult. Az elején még azt hittem, könnyű lesz. Amikor ténylegesen szembesültem a feladattal, és mindazzal, amire figyelni kell, nem hittem, hogy képes leszek rá. Aztán végül most, egy hónap után már kialakult a kellő rutinom ahhoz, hogy javítsak egy kicsit a teljesítményemen, és ne érezzem magam minden egyes munkanap után egy kifacsart mosogatórongynak.



Remélem, egyre könnyebb lesz, és továbbra is pozitív visszajelzést fogok kapni magamról. Amin biztosan javítanom kell, az az időben indulás, hogy nyugodtabban kapcsolhassam be a számítógépemet az irodában. :D

Összességében tehát jól haladok. Ha a lelki akadályaimat is leküzdöm, még könnyebb lesz! ^^