Google+ Followers

2016/02/08

Váltás

Amikor az ember - fogalmazzunk így - hivatalosan is felnőtt lesz, hirtelen minden megváltozik. Ezt még nem is sikerült igazán feldolgoznom, ugyanis az államvizsgám után kb három napom maradt arra, hogy eltávolítsam diákéletem maradékait az adminisztráció terén, és hogy a legszügségesebb homlijaimmal felcuccoljak Pestre egy ideiglenes lakhelyre.
Örültem neki, hogy munkát kaptam, még úgy is, hogy nem lett belőlem (egyelőre?) tanár. Miért is ne örültem volna? Mások hónapokig, netán évekig próbálkoznak és mindent megtesznek, mégsem kapnak munkát. Nekem viszont azonnal "megvették" a nyelvtudásomat. Egyelőre nehéz az átállás a víg egyetemi világról, ami ugyan tartalmazott kínokat meg buktatókat, de legalább képlékeny volt. Meg nehéz feldolgozni, hogy többé nem lesz annyi "életem" és szabadidőm, mint egyetemistaként, de legalább biztosabbak az életkörülményeim.

Már fél lábbal benne is vagyunk a házasságban és a lakásban, egyelőre minden a tervek szerint alakul, csak még nem tudtam feldolgozni... tényleg nem... Üresség van bennem az egyetem vége miatt, a fix baráti társaság szétszéedése miatt. Valahogy az az érzésem, hogy új elvárásokat kell állítanom magammal szemben, ha túl akarom ezt élni anélkül, hogy sérülnék. Megmagyarázom. A Párom is munkát kapott, amiért újfent hálát adhatunk, viszont még meg kell szoknunk, hogy ugyan napi szinten látjuk egymást, valahogy mégis jóval kevesebb időt tudunk együtt tölteni. Ilyenkor pedig az ember általában arra vágyik, hogy végre ne legyen társaságban, és begubózzon egy kicsit a saját világába.
Legaább így tényleg magam osztom be az időmet, és azok a tevékenységek, amiket nem tudtam teljes erőbedobással csinálni az egyetemi kötelességek miatt, most előtérbe kerülhettek. Például a legutóbbi táncfellépésem után már teljes erőbedobással sikerült leborulnom egy padról és szép nagy véraláfutásokat meg sebeket okoznom magamnak... szóval nem egészen így kéne csinálni! xD Na sebaj, majd javulok!