Google+ Followers

2015/08/22

Az utóbbi hónapok hastáncképei

Azt hiszem, a hastáncverseny óta lógok a Kedves Olvasóközönségnek néhány képpel. A legutóbbi fellépéseinkről igen jó képek készültek, mindenki nagy gyönyörűségére. :P Úgyhogy jöjjön egy kis egoizmus-rovat! Köszönet a képekért a Phoenix Featherworks fotósának, Gabrielnek, aki már egy ideje követi a csapatunk pályafutását! :)

A 20-as évek inspirálta szólóm, a Chicago c. film zenéjére:


 A cybergoth zombi triónk :)



Szökés az őrültek házából c. duónk, ami leginkább hastáncelemeket tartalmazó performance-ként értékelhető :D

 
 


Májusi önálló estünkre készült szóló:

Mahasti Luciferkó koreográfiája után egy csoportkép:


Koreai kardtánc és hastánc fúziója a Sharyam gálán:

2015/08/10

Egy kis elmélkedés :)

Páran már nagyon szurkolnak, és velem együtt türelmetlenül várják azt a bizonyos gyűrűt. Másoknak ez csak papír, úgy gondolják, elcseszem az életem, vagy épp nem szimpi a Párom, esetleg engem tartanak egy ocsmány vérszívónak, aki szabadidejében még agyat is manipulál. Mivel ezen a nyáron két esküvőn is volt szerencsém részt venni, megfogalmazok erről néhány gondolatot, észrevételt.


I. Bár néha reményemet vesztem, még mindig ott rohangál bennem a kislány, rózsaszín, fodros ruhában, és rendíthetetlenül kijelenti, hogy márpedig ha felnő, ő hercegnő lesz, és feleségül megy az ő hercegéhez. Tehát mondhatjuk, hogy van bennem egy bizonyos "Nagy Ő mítosz". (...és szeretem az ünnepélyeket, szertartásokat is, főleg, ha magam tervezhetem meg őket :P)

II. Nincs tökéletes. Egyszerűen nem létezik. Tehát, ha már valakivel alapvetően jó a kapcsolatod, és a hibái is olyanok, amivel együtt tudsz élni önszántadból, kényszerek nélkül, az működhet. Én legalábbis így látom. Ha a kényszer, a sajnálat, a szürke megszokás vagy a társfüggőség tartja egyben a kapcsolatot, az már a lejtő alja.
Ha a legkisebb hibánál kirúgja az ember a párját, és nem ad neki esélyt, nem hagy időt a teljesebb megismerésére, és keres egy tökéletesebbet: ez egy végeláthatatlan folyamat. Mindig lesz bizonyos szempontból jobb, de mindenkinek lesz emellett hibája is. Ha senkit nem ismerünk meg rendesen, nem jutunk el arra a pontra, hogy talán mellette lenne érdemes megmaradni. ;)

III. Egy kapcsolat, ahogy telik az idő, folyamatos újradefiniálásra szorul. Változik az életkorunk, a személyiségünk, a helyzetünk, változik ezekkel együtt a kapcsolat is. Aki tehát kizárólag az elején tapasztalt rózsaszín ködöt hajkurássza, az csalódni fog, hiszen nem marad mindig minden ugyanolyan.

IV. Á propos csalódás: ha a legmélyebb gödrökből is sikerül együtt kimászni, az erősíti a kapcsolatot, és könnyebbé teszi ezeknek a nehéz időknek a feldolgozását is! ;)

V. Ha egy férfi hajlandó hivatalosan is elkötelezni magát mellettem, számomra megtiszteltetés. A szokásosnál is jobban kifejezi a fontosságomat, azt az érzést adja, hogy valaki szeret és ténylegesen számíthatok rá. Vannak, akiknek az élettársi kapcsolat tökéletesen megfelel, és nincs szükségük arra, hogy ezt szertartásosan is megerősítsék: ez számomra elfogadható. Az viszont kevésbé, hogy valaki azért választja ezt a kapcsolati formát, hogy ne kelljen macerákat átélnie egy válásnál, ha mégsem működne... Ez is egy vélemény, ezt tiszteletben tartom, de az én értékrendemmel nem egyezik.

VI. Ha elkötelezzük magunkat egy férfi/nő mellett, bizony, több millió másik lehetőséget "vesztegetünk el". Egy döntés mindig egyben áldozat is. Ha az 'A' dolgot választom, akkor 'B'-t nem, és mást sem. ;) Tulajdonképpen egyetlen döntésről sem mondhatjuk, hogy száz százalékig jó, hiszen a többi lehetőségről lemondunk miatta.

VII. Az esküvő is rendezvény, a rendezvényekről pedig az a tapasztalatom, hogy sosem alakulnak 100%-ban úgy, ahogy megtervezték őket! ;)




VIII. Az esküvőkön mindig akad legalább egy matt részeg ember, aki cikisen viselkedik, és legalább egy olyan, akinek semmi sem jó. :D De nem azért van az esküvő, hogy korlátozzuk a násznépet a szokásaiban, és nem is azért, hogy 100%-ban mindenkinek kedvére tegyünk! ;)

IX. Félelmek mindenkiben vannak. "Biztos ez a jó döntés? Biztos mindent megéltem, amit idáig akartam?" Az esküvő nem game over. Ha az esküvőt megelőző időszakban is sikerült "élni", utazni, bulizni, jól érezni magunkat, utána miért ne lehetne folytatni ugyanezt? ;)
A gyerek sem game over, inkább new game, with new rules and conditions! ;)