Google+ Followers

2015/03/22

A tanítás és én, avagy túl a felén

Végre megvolt a francia vizsgatanításom, és túl vagyok különböző szervezeti lerobbanásokon, pihentem, és akad egy kis időm. Jó érzés kicsit leereszteni, pihenni, kizárni magam a világból. Az óratervek és egyéb dolgok írása eddig maximálisan kitöltötte az időmet.

Lássuk az újabb megfigyeléseket:

  • Életemben nem nyomtattam és fénymásoltam még ennyit, mint az elmúlt két hétben.
  • Életemben nem foglalkoztam annyit a francia nyelv aprócska részleteivel, mint most; kvázi újratanulok mindent.
  • Egy napba nem elég 24 óra ahhoz, hogy mindent megírjak, felkészültnek érezzem magam, eleget aludjak, és így álljak ki tanítani, majd erről reflexiót írjak, és tervezzem a következő napot...
  • Ahogy telik az egy osztályban eltöltött időm, úgy növekszik exponenciálisan a duma mennyisége és hangereje. xD
  • Van, amikor jobb két poénnal lerendezni a dolgokat, mint fegyelmezéssel húzni az amúgy is drága időt.
Azt hiszem, ilyen tanulságokat vonhatok le az eddigi francia tanításból.  Most, hogy megvolt a vizsgatanítás (ahol szerintem csak egy alapvető hibát sikerült vétenem, viszont még ezért sem kötöttek belém) hiányoznak a csoportjaim. Még ezernyi megvalósítatlan ötlet kering a fejemben arról, hogyan folytatnám az adott témakörök tanítását, de ezeket el kell tennem, később majd jól jöhet.

 
Nehéz átkapcsolnom arra, hogy mostmár aktívabban fogok magyart tanítani, ráadásul nagyobb létszám előtt. Bár féltem a 11. osztályos nyelvtanóráktól, mégis remekül kijövök az osztállyal és az eddigi két órám egészen eredményes volt. Nyelvtant kreatívan és élvezetesen tanítani kihívást jelent ugyan, de megteszek minden tőlem telhetőt.
Irodalmat 7.eseknek fogok tanítani, akik a hospitálások alatt tüneményesnek látszottak, remélem, ez akkor is így lesz, ha én állok előttük a táblánál. Itt az lesz a nehéz feladat, hogy bele tudjam építeni az óráimba azt a tíz grafikai vagy kooperatív elemet, amit kértek.


Furcsa lesz kevesebbet az iskolában lennem és visszatérnem az egyetemi óráimhoz..
Néha úgy érzem, jó dolog gyakorlaton lenni, mert annyira lefoglal, hogy nem érdekelnek a problémáim, amik máshol, pihenőidőmben azonnal felütik bennem a fejüket... Na sebaj, amíg tehetem, nem törődöm ezzel. À bientôt, mes chers lecteurs!

2015/03/01

Kettős ügynök az iskolapadban :)

Nem tudom, volt-e bárki, aki csalódottan kattintgatta a blogomat, hogy miért nem frissítek már. Ennek oka az, hogy éppen ilyen állapotban vagyok:


Nos, igen. Pontosan ilyen érzés tanárszakos hallgatónak és tanárnak lenni... :'D Engem még csak a hospitálási naplók, ütemtervek és óratervek borítanak el, fűszerezve pár jegyzettel, esetleg javítandó füzettel, ami elvileg még kezdeti állapot.

No de lássunk néhány megfigyelést a tanáriban és osztálytermekben töltött idő alapján:
  • A gyakorlóiskolák diákjait nem zavarja a hospitálás. Sőt, esetemben kifejezetten nagy érdeklődést mutattak a körmöm, az ékszereim, a jegyzeteim, vagy bármi egyebem iránt, csak ne a tanárra kelljen figyelni... xD
  • A közeg ugyan serkent a "tanárnénis" vagy legalább "normális" kinézetre, mégis, nehéz kevesebb feketét hordani; nehéz bakancs, halálfejes dolgok és pentagrammák nélkül, kevés sminkkel. A körömlakkozás maradt. Nem bírtam ki, hogy ne díszelegjek lila-szürke-ezüstben... xD
  • Minden osztály olyan, mint amilyen az osztályfőnöke. 
  • 10. osztálytól kezdve a diákok nem tudják eldönteni, hogy tegezzenek vagy magázzanak. Eddig az egyik legviccesebb reakció rám az volt, mikor egy lány kvázi az arcomba ordított szünetben, hogy "HÁT TE MEG KI VAAAGY?" xD
  • A tanár fénnyel és levegővel működő lény, aki nem eszik, nem iszik, nem jár wc-re, (legfeljebb néha, ha esélyt lát rá, bedob egy kávét), és mindig van nála piros toll. Bemegy a terembe, tanít, kijön a teremből, a tanáriban összeszedi a következő órája kellékeit, és már megy is tovább.
Egyébként sok pozitív élménnyel gazdagodtam, és kedvesen befogadtak, viszont nem lett minden tündérmesébe illő eddig sem. A hátam mögül felbukkant egy információ, miszerint még azelőtt, hogy egyáltalán tanítanám őket, sikerült kihúznom a gyufát egy igen önérzetes osztály francia csoportjánál. Ennek "örömére" végigbőgtem a péntek délutánomat, és azóta is egy becsődölt tanárjelöltnek érzem magam. Mindenesetre íme a hibámból levont tanulság hallgató kollégáknak:
  • Csendben, rezzenéstelen arccal javítsd a leggyalázatosabb dolgozatokat is, és ne segíts a vezetőtanárodnak hibás diák-mondatokat felidézni, különben halálnak halálával halsz. (: 
  • A tiniknek van ennél fontosabb dolguk is. Ha ilyen hiszti-bajuk volt veled, pár nap múlva el is felejtik! ;)



Összességében, még ezzel együtt is egész jól haladok egyébként ezzel a kisebb gyakorlattal. A francia hospitálásaim szám szerint megvannak, és már a kétharmadát be is gépeltem. Magyarból, illetve nem szakos órákból már csak három-három hospitálás kell, és szintén jól halad a gépelés/átírás. Most, hogy félig készen vagyok, bennem van az az érzés, hogy túl fogom élni ezt a gyakorlatot, pedig rettegtem tőle. A tanítás részétől még most is félek, de már kevésbé... :)

(folyt. köv.)