Google+ Followers

2015/01/26

Amikor süllyedsz a végtelenbe és tovább...

Nos igen, jelenleg határozottan úgy érzem magam, mint aki "lement a térképről". Bár úgy gondolom, nem vagyok egyedül ezzel. Minden bizonnyal mások is így éreznek, ha elképzeltek valamit, amiről kiderül egy szép napon, hogy egyáltalán nincs úgy...
Például, mikor elképzeled egy kapcsolatban, hogyan is állsz a másikkal. Kérdezgeted ezzel kapcsolatban, és a válaszaiból úgy tűnik, egyre gondoltatok. Hát nem. Ez alaposabb vizsgálatot igényel... Le kell futtatni a Spybotot az illető lelkén.
A pasik igazi gondolatai egy nagyon mély rétegben rejtőznek, amibe állítólagos "szívük szerelme" sem léphet be, csak akkor, ha gondolnak egyet és felületes kerülgetések helyett kimondják, mit gondolnak igazából. Én viszont ezeket a kerülgetéseket és ki nem mondásokat már a hazugsággal rokonítom... Mégis mit gondoljon az ember magáról a hirtelen jött információ után? Én leginkább azt gondoltam, hogy remek, még arra sem vagyok méltó, hogy igazat mondjanak nekem, és elég erősnek nézzenek az igazság elfogadásához, szóval nem is értem miért várok bármi egyebet, bármi komolyabbat egyáltalán. Persze meglepő módon mindenki csodálkozik, hogy váltok át a jó feltételezéséből azonnali gyanakvásba, majd feladásba, mint egy keserűvé vált cigaretta, amit már nem lehet tovább szívni, mert a parázs elérte a szűrőt... Valahogy így érzem magam. Mint egy olyan valaki, vagy valami, aminek lejárt az ideje és hiába csinált bármit is egészen eddig... És mit rontottam el? Nem tettem vajon eleget...? Túl nagyok az igényeim...? Nem tudom... sajnos nem tudom...

Miért akarok vajon "valaki lenni"? Miért várom olyan türelmetlenül, hogy az legyek...? Talán azért, mert stagnálónak érzem az életem, és egyelőre a megnyílónak látszó kapuk közül egyre több zárul be... Rossz dolog ez, de az ember talán egyszer belenyugszik, amikor már végképp kidühöngte magát az agyában erre fenntartott kis gumiszobában, és belefáradt a "szélmalom-cséplésbe"...

2015/01/18

A női élet folyamata :)

Kedves Olvasók!

Senki ne vegye ezt magára, csupán szórakoztató tartalomnak készült! Nagyítsatok rá, és kellemes nevetgélést! :)


2015/01/16

Ma famille

Azt hiszem, itt az ideje átformálnom a családomról alkotott véleményemet. Ma rendkívül kellemes csalódások sorozata tudatosult bennem velük kapcsolatban:

1: Az Újév alkalmával elkezdtem külön gyűjteni, amit tőlük kaptam, csak úgy, és már egész sok pénz mocorog az e célra kinevezett befőttes üvegemben. :)

2: Összefogtak, hogy kisegítsenek a leendő tandíj problémából. :)

3: Mögöttem állnak abban az esetben is, ha összeköltöznék a Párommal, és kijelentették, hogy nyugodtan vihetem "a fél házat", ha bármire szükségem van ehhez, és nem hagynának éhen halni. :)

4: A kisöcsém ki tudta javítani a rosszul sikerült dolgozatát kezdő pedagógusi segítségemmel. :)

5: A nagyobbik is hajlandó segítséget és véleményt kérni.

Hmm... tanári gyakorlóterep? :)

Summa summarum, azt hiszem, van egy olaszos hangulatú, néha problémás, de cseppet sem ellenséges csapatom, és ez jó érzés.

Lehet most ért véget a tinédzserkori lázadásom...? :D

2015/01/13

Lassan felnövünk... :)

A legutóbbi krízis és kétségbeesés óta kicsit ráncba szedtem magam. Felülvizsgáltam a helyzetemet minden téren, és arra gondoltam, ezentúl komolyabban veszem majd a dolgokat. Ezt nem úgy kell érteni, hogy azt is komolyan veszem, amit nem kéne, csak igyekszem egy, úgymond, "felnőttesebb" hozzáállást felvenni.

Ennek örömére ma kioperáltam a helyéről a nyelvpiercingemet. Bye-bye fiatalság-bolondság, üdv fiatalság-megfontoltabbság. Úgy döntöttem, a többi egyelőre marad, nem olyan feltűnőek és kirívóak. A következő célpont majd a köldökpiercing lesz. Az immár ordítóanvörös haj is marad, és a különböző épített körömdizájnok is, hiszen ezek eleganciája vagy nemeleganciája attól is függ, mit veszek fel hozzájuk. ;) (Illetve szubjektív, hogy kinek "normális" ez, vagy kinek nem az.)


Emellett is a kapcsolatomat igyekszem az egyetemista romantika felől a tudatos tervezés felé fordítani. Ez szorosan összefügg azzal, amit a közeljövőben tervezünk. Feldobtam az ötletet, hogy keressük fel az egyik volt főnökömet, aki egy remek, megbízható pénzügyi szakember, és kérjük a segítségét ahhoz, hogy elkezdhessünk apránként gyűjtögetni, a "Sok kicsi sokra megy" illetve a "Ha nincs a közelemben a pénz, és ki se tudom szedni az adott helyéről, akkor nem költöm el" elvek mentén... :D
Egy kis tartalékképzés, vagy célzott gyűjtögetés sosem árt, és még csak törni sem kell a fejünket egyedül, hogy kitől, mit válasszunk, hiszen segítséget kapunk. Ez nagyjából fény az éjszakában, hiszen rengeteg pénzügyi termék létezik manapság. Kész csoda, hogy van ilyen cég is, aki igényekhez keres, nem pedig tukmál!
Emellett elhatároztam azt is, hogy a szokásos bevételeim mellett bármi, ami pluszban érkezik, azt félre fogom tenni szépen. Részemről pedig, a háromféle meló mellett úgy érzem, a gyűjtés sikerülni fog. ;)

Sőt, a hőn áhított költözés sincs már olyan messze... legkésőbb egy év múlva arrivederci, itt sem vagyok, irány a közös lakás... ^^

2015/01/07

Mi legyen...?

Ha már Újév, és elvben újabb 365 nap esély. Kéne valamiféle terv. A probléma csupán annyi, hogy a célokhoz, amiket már egy ideje meg akarok valósítani, nincsenek meg a megfelelő anyagi eszközeim, és másoktól nem is igazán számíthatok rájuk. Annyi pozitívum történt, hogy végre újrakezdhetem az angolos korrepetálást és kaptam egy részmunkaidős, de emelt bérű adminisztratív diákmelót, szóval március elejéig legalább biztosan lesz egy kis plusz pénzem. Ebben csupán annyi a baki, hogy a melóra még hónapokkal ezelőtt jelentkeztem, és ennek a félévnek az időbeosztása alapján... xD Na sebaj, legalább van valami... :)
Sajnálatos, hogy csak öt hónapos, adott szakaszokra tudom előre kiszámítani, hogy fogok állni anyagilag. A következő félév lesz erre az utolsó lehetőségem, onnantól kezdődik az utolsó, költségtérítéses, szakmai gyakorlatos, szakdolgozatírós félév, ami mellett legfeljebb gondolhatok arra, hogy munkát vállaljak az egyetemi teendők és az órák hosszat tartó ide-oda utazgatás mellett... Hogy pénzem honnan lesz idő hiányában, az remek kérdés, szóval a lehető legőszintébben mondva is fogalmam sincs, mit csináljak... tegyek félre kis összegeket...? Csak tudnám, hogyan, ha mindig adódik egy S.O.S helyzet vagy olyan program, amire nagyon szeretnék évek óta eljutni, és végre megkapom rá a lehetőséget...



Mindenesetre úgy érzem, mégis meg kellene próbálnom kikalkulálni, hogy mi az a maximális összeg, amiért legalább lakótársként be tudok valahová kapcsolódni, és amíg nem fordul komolyabbra a szerelmi életem, addig is függetlenedni tudjak a jelenlegi közegemtől. :)

2015/01/01

Karácsonytól Újévig :)

Hogy csatlakozzak az élménybeszámolók sorához, gondoltam én is hozok valami ilyesmit, és csak reménykedem, hogy senki nem fogja elunni tőlem az életét. :)

Az előkészületek már 21-én megindultak, és elkezdődött a háromnapos főzés... halászlé, saláták, székelykáposzta, sütemény-hegyek, mittudomén... :D A mézeskalács díszítés rendkívül vicces akció volt, készült KRUMPLI-feliratú, csigás, pentagrammos, absztrakt és egyéb vicces típusú mézeskalács is a sztenderd mintázatúak mellett. :)

Ezek a képek még eléggé az elején készültek, itt még nem teljesedett ki a fantáziánk... :D

Ami a fát illeti, már jó előre kiszemeltünk egy szépnek tűnő fenyőt a kertben. (Nagypapám külön ügyel erre, hogy lehetőleg minden évben legyen karácsonyfa-kompatibilis egyed a kertben.) Amikor Apa és a kisöcsém épp nekiugrottak volna a fűrésszel, rájöttek, hogy:
1: villás a törzse, tehát semmiképpen nem fog beleférni a fatartó vas izébe,
2: mivel szorosan egy kb 5 méteres, terebélyes kollégája mellett nőtt, csak felénk, kifele volt ága, belül, a másik fa felé néző oldalon egy darab se... x'D Így hát Apa kénytelen volt venni egyet last minute-ben, és amennyire lehet, lealkudni az árát. Talált is egy egész formásat.

Mint sejtettem, ezúttal is megkezdődött az "olasz családos" hangulat, amikor mindenki kiabál valami hülyeségért, amiért nem feltétlenül kéne... xD  (Már a főzésnél is...)
24-én délelőtt kezdődhetett a fadíszítés, ami nem volt túl egyszerű. A nagyjából tíz itthon lévő égősorból végül idegesítő egyenkénti égődugdosások és biztosítéklecsapások segítségével találtunk is hármat, ami működött, nem voltak szétporladóban a műanyagfoglalatai, és fel tudtuk operálni a fára... xD Végül kék-ezüst design lett, habcsókokkal, hópihékkel, és így tovább:


 Hát igen... muszáj volt R és B betűs mézeskalácsot is csinálnom... :P

Maga a díszítés, takarítás, ajándékpakolás, sőt az ebéd sem lett kész délre, amikor ebédeltünk volna... Sőt, azt hiszem az öcséim is akkor döbbentek rá, úgy 11 óra körül, hogy jaaa, amúgy karácsony van és még venni/csomagolni kéne ezt-azt... jobb később mint soha... :D Én már ezekkel rég kész voltam, mégsem csapott még meg a karácsonyi hangulat... A szerényebb szűk családi karácsony után jött a nagymamám, nagynéném és a két unokatesóm. Velük töltöttük a karácsonyi vacsorát.

25-én szállt meg a totális letargia, ahogy figyelgettem a neten az emberek boldogságát, közös karácsonyfáit, és így tovább, és hibáztattam magam, amiért nekem még csak a kellő hangulatom sincs meg hozzá, nem hogy más egyebem... Persze egy kissé betett a lelkemnek Anya tökéletességmániája is, ami miatt minden egyes csillámpor-szemcsének is az ő elképzelése szerint kellett volna állnia... Dédi (Anyán kívüli) két unokája jött ezen a napon, a családjukkal. (Igen, nagy a család, és széles körben létezik még a kapcsolattartás.) Estefelé az öcsém kedves párja is befutott.
Hálistennek, mint már említettem, ezen a napon egy kedves barátnőm (és egyben a táncduó-partnerem), Szilvi e-mailes lélekerősítőket küldött, és ettől határozottan jobb lelkülettel tudtam lefeküdni aludni. :)

26-án hosszas menet volt, reggel az öcsikém barátnőjének édesanyja és öccse látogattak el hozzánk, majd őket keresztapámék követték, ebédre, délután pedig áthívtunk egy baráti családot, hogy társasjáték-estet tarthassunk. Ez este 11-ig is eltartott... az Aranyszarv-öböl, a Tabu, a TickTackBumm, a Santiago és egyéb társasok is előkerültek. Ezek után már garantáltan úgy éreztem, hogy kifolyik az agyam a helyéről, és igen hamar sikerült mély álomba merülni... xD

27-én a mátrai rokonainknál (ez most éppen apai ág) tettünk látogatást, ahol kb ezerfogásos ebéddel vártak minket, ami nagyon finom volt. (Persze ugyanez az itthoni ételekről is elmondható!) Együtt töltöttük a napot, a fiúk játszottak vagy X-boxon, vagy a gyerekszobában, engem pedig főként a cuki görögteknősök foglaltak le és őket izélgettem egész nap... :D Estefelé pedig megérkezett a karácsonyom fénypontja: a Szerelmem, és magával hozott egy kis havat is végre! ;) Ő cuki filmet és egy hatalmas vekkert kapott, én pedig egy képecskés-verses emlékezőfüzetet az első évünk élményeiről (félig-meddig egybekötöttük a karácsonyt az évfordulónk megünneplésével, pedig az csak mához öt napra lesz... xD)


Itt épp nézzük a filmemet... :P

28-án végre kipihentük a vendégrohamot és nyugalmasan telt az idő, családi körben, majd 29-étől a Pároméknál voltam.

Még mielőtt belekezdek a Szilveszterbe, lássuk az ajándékokat, amiket kaptam:

...és mindez lefotózva a szép új szőnyegemen, ami szintén karácsonyi ajándék :)

30-án színházba ment a család, barátostul, barátnőstül, hogy megnézzük a János vitéz Nemzeti Színházas verzióját. Bár voltak benne unalmasra sikerült részek, ettől függetlenül nagyon tetszett, és csak ajánlani tudom! :) Ezután rohantunk át a Légó Clubba a Szimfonikus Metál Előszilveszterre, hogy megnézzük a hastánccsapat önálló estjét. Sajnos csak nézni és felkonferálni tudtam őket, mert még január végéig kényszerpihenőn vagyok a térdem miatt.  Mivel ez a buli olyan jól sikerült, hogy végül a 31-ét másnapos fekvőkúrán töltöttem Bartus (<3) és némi sós ropi társaságában, végül úgy döntöttünk, nem veszünk célba egyetlen szilveszteri bulit sem, hanem kipihenjük a tegnapit. Így tehát a Janis Pub-os karaoke-szilveszterezést is lefújtuk. Társasjátékok, snapszer, éjféli pezsgő, és kellemes romantika... :)



Bár nem volt fergeteges partizás, csak hallgattuk, hogyan zeng a lakótelep a pirotechnikától, legalább lelkileg totálisan rendben voltam, és próbálom őrizni immár itthon is magamban ezt a belső békét... :)

Boldog, sikerekben gazdag Újévet kívánok minden Kedves Olvasónak, és hasonló belső békét! :)