Google+ Followers

2014/12/26

Angyali megerősítések

Kedves Olvasóim, Barátaim!

Miután egy remek barátnőmtől vigasztalást kaptam, szeretnék én is vigaszt nyújtani mindazoknak, akiknek bánata, krízise, betegsége vagy bármilyen problémája van. Szeretném Veletek megismertetni az Angyali megerősítéseket, hátha Nektek is segít egy kicsit gyógyulni!  


"Angyalok vesznek körül ebben a pillanatban.
Az Angyalok Isten fényét sugározzák rám,
és rajtam keresztül a világra.
Elfogadom ezt a szeretetet Istentől és az Angyaloktól.
Megérdemlem a szeretetet.
Megérdemlem a boldogságot.
Megérdemlem, hogy egészséges legyek.
Megérdemlem az égből érkező segítséget,
és most rögtön el is fogadom.
Kérem Istent és az Angyalokat,
hogy vezessenek, és segítsenek nekem.
Hallgatok belső hangomra és megérzéseimre.
Belső hangom és érzéseim
Istentől és az Angyaloktól érkező útmutatások.
Mindössze vezettetésre van szükségem.
Teljes hittel követem az útmutatást.
Tudom, hogy Isten és az Angyalok szeretnek engem,
és most ebben a pillanatban is vezetnek.
Elfogadom az Angyalok szeretetét.
Elfogadom a szeretetet.
Szeretek.
Én vagyok a szeretet.
Szerető szívű vagyok.
Nagyon szeretett vagyok.
Mindenki szeret engem.
Mindenkit szeretek.
Mindenkinek megbocsátok. Megbocsátok önmagamnak.
Mindenkinek, akivel találkozom, átadom Isten szeretetét.
Figyelemmel kísérem a gondolataimat, és csakis pozitív,
szeretetteljes gondolatokat engedek meg magamnak.
A szeretet bőségesen jelen van a világban.
Mindenki számára van elég.
Mindenből bőségesen jut nekem.
Csodálatos, szeretetteli embereket hívok be az életembe.
Az Angyalok és én örömmel üdvözlünk minden új alkalmat,
amikor szolgálhatjuk a világot.
Folyamatosan jutalomban részesülök.
Életem harmonikus és békés.
Békés vagyok.
Ragyogó vagyok.
Boldog vagyok."

(Forrás: Doreen Virtue Angyalokkal gyógyítás)

2014/12/25

Egyszál magam

Gyertyacsonk vagyok,
Pislákoló remény,
Mely könnyezve hull alá
A karácsony szellemén.
Elszállt a boldogság,
Várakozás, varázs.
Süllyed már csendesen,
A forrón izzó parázs,
Indulatok heves
Hullámának mélyén.

Új jeleket várok,
De csak gyűrűket látok,
Ablakokba nézve
Sok szép életet...
Futnék a fa alá, 
Lennék újra gyermek,
Hinnék angyalokban,
De már nem lehet...

Nem látlak, Karácsony.
Eltűntél valahol
Két fogás, két mosás,
Két edény között;
S díszekbe fulladva,
Papír közt kajtatva,
Menekülő szívem
Falnak ütközött.

2014/12/22

Átértékelés

Amikor az ember kezd felnőni, jobban átlátja a saját problémáit, és persze másokét is. (Sőt, mások problémái ürügyén vagyunk mindig a legokosabbak!)
Nemrég volt egy érdekes látogatásom az orvosnál, ami segített megnyugodni. Csak a szokásos rutinvizsgálat és egy extra kérés tőlem. Rövidke földi pályafutásom második ultrahangos vizsgálata... Nem változik még meg az életem, de legalább rádöbbenhettem pár "apróságra".
Vannak dolgok, melyek a szerelem hevében cukorkásnak, rózsaszínnek, tökéletes helyzetnek tűnnek. Ha mások szólnak róla, hogy az egész gondolat gáz, megköszönöd ugyan, de valahol mégis igazságtalan, túlzó kritikának érzed. Amikor pedig később ismét szembekerülsz ezzel a helyzettel, élesben, bizony pofán csap egy sor kérdés, mint például: "Na, akkor ezt most hogy oldom meg? Egyedül vagyok, vagy áll a hátam mögött valaki más is?" Persze mikor a százötvenedik hasonló kérdésen is túl vagy, és rájössz, hogy fogalmad nincs, milyen válaszokat adhatnál és milyen terveket szőhetnél, köszönetet mondasz azoknak a másoknak és a túlzó kritikájuknak. Bizony összehúzod magad és ki tudod mondani: igazatok van.
Rádöbbenhetsz emellett arra is, Kedves Olvasó, ha úgy jártál, mint én, hogy még nem késő. Hogy még nagyon az elején vagy mindennek. Nem érdemes duzzogva lemondani és pánikolni. Eljön mindennek a maga ideje.


Ugyanez az átértékelődés történt meg a fejemben a karácsony kapcsán is. Régen ugyebár azért vártuk a karácsonyt, hogy vadul tépjük a csomagolópapírt, hogy lássuk az angyalkák által díszített fát, amiben annyira hittünk. Varázslat, meglepetés, ajándék.
Amíg az ember kicsi, nyugodtan hajtogathat valami furcsát, rajzolhat, készíthet spagetti-nyakláncokat. Ahogy növekszünk, úgy kell egyre kreatívabbnak lennünk, és olykor anyagilag is elég sokat belefeccölnünk a karácsonyba. Elfogytak a kisgyermekek a családból egy időre, és már senki nem hisz a fát díszítő angyalkákban. Nem mondanám, hogy nincs már varázslat, egyszerűen csak más. Csak átváltozik a gyermeki izgalom.


A varázslat most abban mutatkozik meg, hogy csapatmunkával készülünk, végre mindenki itthon van egy picit, és több időt töltünk a szeretteinkkel. Sütés-főzés, halászlé, túrós csusza, székelykáposzta, bejgli, mézeskalács. Loholunk az utolsó pillanatban ajándékokért, ötletekért. Egyik sem nagy szám, de persze maximálisan lenullázzuk miattuk a kasszát. Mostmár együtt díszítjük a fát, és megtanuljuk, mit adjunk tovább. Mostmár azt várjuk, mit szólnak majd az "áldozatok" a karácsonyi ajándékokhoz, és csak örülünk, ha kapunk valamit. Megdicsérjük a spagetti-nyakláncokat is.
Mostmár egy kicsit időre cserélnénk az anyagiakat, és jegyzetelünk a fejünkben egy képzeletbeli papírra, melyen a következő cím áll: Hogyan mutassam majd meg a varázslatot a gyermekemnek?. Várjuk, hogy újból átélhessük a varázslatot...  



2014/12/13

Decemberes.

Ez ismételten amolyan felsorolós poszt lesz, amiben megörökítem a mostanság történteket.

No.1. VÉGRE VÉGE A SZORGALMI IDŐSZAKNAK! ^^ Komolyan mondom, alig hiszem el! Októberben még totálisan abban a hitben voltam, hogy ezt aligha fogom túlélni... Mindenesetre túl vagyok életem első franciaóráján. Nem volt kirobbanó siker, de jól ment, apróbb hibákkal. Emellett egyre többször kapok pozitív visszajelzéseket, úgyhogy csak kikerekedik belőlem valami tanárféle :) "Minden a helyén van tehát." - csak hogy egy kedves tanáromat idézzem.

2. Az előbbi pont egyenes következménye a vizsgaidőszak, amit én kifejezetten imádok, ha jól tudom beosztani. Akkor kelek és olyan ütemben haladok az anyaggal, ahogy akarok; és nem kell minden áldott nap 5-6 órát utaznom, háhááá! :P (Bár tény, hogy ilyenkor sajnos kevésbé élek "magánéletet".)

3. Mindjárt itt a Karácsony! ^^ Bár az oszlopos karácsony-rajongóktól jócskán elmaradok, mégis kellőképpen átjár az ünnepi hangulat. Már vagy két hete letakarítottam a poros felületeket és az őszi dekorációt télire cseréltem. A mikulásos-kandallós gyertyatartótól a száncsengő füzéren át a fa és világítós csillagokig mindenféle jót kipakoltam a szoba különböző pontjaira. ^^ (Sajnos ez a képecske itt nem az én szobámból való, csupán hangulatteremtésre szolgál! ;))

Végre már csak csudás-mesés fővárosunkig kell utaznom és vissza, hogy nézelődjek ebben az ügyben. Néha úgy érzem magam, mint aki azon nyomban 6 éves gyerekké változik, mert ez milyen szép, az milyen cuki, amaz meg annyira kéne... :D Tehát valahogy így kell engem elképzelni egy boltban decemberben:


Emellett a mai délelőttöt arra szántam, hogy egy újabb alapos takarítást végezzek, megcsináljam a szokásos téli penészirtást az ágy mögötti nyirkos falon és felnyaljam a padlót, ugyanis a régi motoros, vízipipa szénnel kiégetett, hajfestékkel lecsepegtetett és egyéb baleseteket elszenvedett szőnyegemtől megszabadultunk. Új szőnyeget kapok karácsonyra, amit az eddigi tinédzser- és kora ifjúkori modoromnál jobban igyekszem majd megbecsülni. :)

2014/12/07

Visszatekintés

Néha elcsodálkozik az ember, hogy milyen gyorsan megy az idő. Most, hogy beszélgettem pár mondat erejéig életem első nagy szerelmével, belegondoltam, hogy lassan 10 éve volt, hogy megismerkedtünk...
Emlékszem, régen arról szólt az életem, hogy kórházba járkáltam a gerincemmel, fűzőt és térdig érő pólókat viseltem, és egyre inkább próbálkoztam feketébe öltözni, mert ugyebár csak a metál. Sosem volt önbizalmam úgymond élőben pasizni, mert tudtam, hogy az osztályom vagy épp korosztályom csinos lányainak, akik bármikor hordhattak divatos, testhezálló ruhákat is, nyomába sem érek. Ezután tojtam bele a divatba, és abba, hogy tőlem nagyban különböző barátokat szerezzek. Ezért grafomán módon profilokon, blogokon, emailekben, chatelések közben fogalmaztam meg a személyiségemet, és kerestem a hozzám hasonlókat. Így ment ez egészen sokáig, mert a chatelést és társkeresőzést csak kb 3-4 éve hagytam abba. Addigra növesztettem annyi önbizalmat, hogy úgy érezzem, élőben is éppúgy vonzó lehetek, mintha regényeket írok magamról, és promótálom magam a HotDog-on, vagy egyéb helyeken.

Na de lássunk egy képes összeállítást, hogy honnan hová is jutott az önkifejezésem, mindenféle vadhajtásokkal együtt :D

2005:


2006:



2007:





2008:


2009 :

 2010:


Hát igen, ez itt elég éles váltás volt haj-ügyileg :D


2011:




 2012:

 Újabb éles hajváltás, ezúttal már meg akart verni a fodrászom... xD

2013:


A mostaniakat meg már gondolom nem kell bemutatnom. Persze van még kismillió kép, kismillió emlékkel, amik hozzá társulnak, de már valamennyire kopnak ezek. Már csak egy kellemes nosztalgikus érzés van bennem, meg némi fájdalom. Meg néha úgy érzem, gáz voltam, de legalább tanultam belőle. Megfizettem sok hibával a tanulópénzt, néha ismételtem, újra és újra elkövettem ugyanazt, makacs módon, de végül nyert ellenem valaki ott fent... ;) És persze századszorra is hozzá kell tennem, hogy mindezen emlékek és fájdalmak nélkül ma nem lennék az, aki vagyok. ;)

Stewe, Quiz, WM, Metalherceg, Kanti, Mérnök, Rebel, Vergi, Enihuni, Lucius, Junior... KÖSZÖNÖM NEKTEK!


2014/12/05

Dédi - Az all time best :D

Dédi mai epizódja, azt hiszem, az All time best cím várományosa... :D

Dédi: -Nem jön a kislány?
Anya: -Milyen kislány?
Dédi: - Hát a Zsomborkának a barátnője! Hogy is hívják, mondjad már nekem...
Zsombor öcsém odamegy a füle mellé: DI-A!
Dédi: -Nem értem...
Anya elismétli, megint nem érti...
Én: -DIÁNA
Dédi: -Cián...?
(*harsány röhögés*)
Én: -DIÁNA, DÖ BETŰVEL!
Dédi: -Tiána?
Végül a Tiána és Ciána végtelen variációi után:
Anya: -MILYEN FA VAN KINT AZ UDVARON?!
Dédi: -Hát dió...
Anya: -DIÁNA! ÚGY, MINT A DIÓ!
Dédi: -Jaaa, Diána!
(*taps és üdvrivalgás*)

Fél óra múlva:
Anya: -Ugye tudod, hogy hívják?
Dédi: -Tiána.
Anya: - DE MAMA, ÚGY MONDD KI, MINT A DIÓT!
Dédi: -Tióna.
Ezután feladtuk... xD
Dédi: -Olyan furcsa nevek vannak...

2014/12/02

La question

Hogyan mondasz búcsút
A megtörtént semminek?
Hogy hullasz a földre
Arany kalitkádban,
Mikor rácsnak szálldos
Bolond madár lelked,
S mondanál valamit,
De már nem marad kinek?