Google+ Followers

2014/11/23

Amikor utálom magamat...

Ki nem állhatom magam mostanában. Most épp nem az ellentétekkel fűszerezett, dilis személyiségemre gondolok, hanem arra a sérülékeny, halandó vázra, amibe mindez bele van öntve.
Olyan, mintha az izomzatom és az ízületeim szándékosan szabotálni akarnának minden tevékenységet, amitől jól érzem magam; ha az alapoknál akarjuk kezdeni, mondhatom, hogy szabotálják a mindennapi élethez szükséges mozgásokat és az alvást...
Alapvetően mozgékony vagyok, kilométerhiányos, szeretek gyalogolni, futni, táncolni, sportolni, stb. Hát ennyit erről... Múltkor éppen, hogy lerendeztem végre ezt a hátfájás kérdést, azonnal kiment a térdem. Mindkettő 3-4 nap alatt rendbe is jött, aminek örültem. Örülhettem egészen a tegnapi napig... A sétáláson kívül semmi különös, szokatlan mozgásformát nem csináltam, és annyi a bal térdemnek ismét. Ilyenkor hiába próbál az ember szórakozóhelyen lenni, vagy beülni valahová a barátaival, mert utána egy félig megdöglött állat sebességével vonszolja magát haza, amint leszállt a megfelelő közlekedési eszközökről... Rossz lépések... sziszegés... nuku alvás... sírás a fáradtságtól és a fájdalomtól... vegetálás beborogatva egy ágyon... kávé. Vasárnap bizony az orvosoknak is vasárnap van. Várni kell és tűrni.

De ami a legbosszantóbb az egészben, hogy mindig mikor történik ez? Természetesen az éppen aktuális hastáncóra előtt... hurrá...-.-" :(
Nem akarnám abbahagyni a táncot. A térdműtétem óta kénytelen voltam lemondani a komoly, versenyszerű sportról, és végre megtaláltam ezt a táncscsapatot, ezt a mozgást, amit élvezek, ami részem lett, egy a furcsa dolgokkal foglalkozó énjeim közül. Én pedig a csapatnak vagyok része, és nem akarom őket cserbenhagyni, azért mert egy szerencsétlen alak vagyok, akinek az elmúlt hetekben a lesérülés lett a dolga! Épp ezért van elegem ebből az állapotból.
Fontos nekem a tánc... Segített közelebb kerülni a nőiességemhez és önbizalmat adott nekem. Segítette a gerincem egészségét. Valami, amit szeretek, ami belülről jön, amiben fejlődtem és még fejlődni akarok. Terveim vannak. Újabb és újabb kosztümök, koreográfia és önkifejezés-ötletek... de így mindez mire jó? :( Így hiába vásárolok kiegészítőket... így nincs gyakorlás, nincs mozdulatpróbálgatás A Tökéletes Zenékre a szobámban.

Tudom, örüljek, hogy nincs nagyobb gond. Örülök is. De ha a festő nem festhet többé, a zenész nem zenélhet többé, a sportoló nem sportolhat többé, mert valami megfosztja őket ezektől a képességüktől, a mozgékony ember is így érez, mikor nem áll meg a lábán...

2014/11/18

Víz elem

Folyékony vagyok.
Életed vize?
Ha annak hiszel,
Nyisd szét markodat,
S tarts, vagy elfolyok.


Ha összezárod,
Úgy hát eltűnök,
Sok csepp földre száll,
S nem marad, csak sár:
Akkor belátod.


2014/11/09

A hiányzó darabka

Majdnem teljes a kép,
Gondoltam magamban,
S békésen haladtam
Előre, mint várják.
A doboz már üres, 
De nem teljes a kép,
Hiába kutattam
Minden kis zugában,
Sarkában életemnek.
Így tehát a kép
S a darabka is árvák;
Vagyok én, az álmok,
S van az, amit kérnek.

Hol vagy? Hisz kereslek
Boldogság unalomhegyén,
Vagy minden rossz
Élmény szeméttelepén.
Elmúlt, vagy jövő lesz
Az a kis darabka?
Az idő tengelyén 
Merre is szaladna?
S ha meglesz, vajon
Jelen leszek én?
Nem tudom már,
Csak hogy fekete lyuk
Tátong szívem közepén.

2014/11/07

Jóban rossz és rosszban jó

Ez alkalommal a jó és rossz keveredését érzem, de most valahogy jó végkicsengést tudok adni ennek az élethelyzetnek. Lássuk:

I. Először is, végre túl vagyok a félévem nehezén. Már csak egy beadandó dolgozat és ehhez kapcsolódó ppt előadás, egy irodalmas portfólió, egy mikrotanítás igazi iskolában, egy kooperatív mikrotanítás az egyetemi csoport előtt, egy-két zh, egy-két frankofón regény meg ilyesmi vár rám. És ez azért tűnik már nekem olyan kevésnek, mert jó az elosztása. Így tehát nem fogom úgy érezni, hogy minden egyszerre zuhan a nyakamba. Nem szeretem, ha stresszesen azon kell gondolkodnom, hova is kapjak éppen... Persze ez később még változhat, egymásba csúszhatnak a feladatok, szóval nem akarom elkiabálni, mindenesetre most épp minden oké az egyetemi fronton. :)


II. Volt egy vegyes élményvilágú találkozóm a volt barátommal. Tulajdonképpen Brassóban (Brasov) él, de éppen Pesten dolgozik valamin, ezért írt, hogy találkozzunk. Nem tudom miért pont én, hiszen nem tartom magam nagy számnak, de jól esik, hogy rám gondolt, pedig elelt vagy 3 év már azóta.
Vártam rá vagy három órát, ami felettébb elkeserített, de addig is feltaláltam magam. Végül kiderült, hogy valamiféle netes probléma miatt nem tudta megnézni időben a válaszomat, amiben a hol-és-mikort tisztázom... xD  Miután megérkezett, kellemesen, barátian töltöttük el az időt. Nem kavart fel a dolog érzelmileg, csak szimplán jól esett látni, hogy rendben van. :) Ami még problémás dolog volt, hogy egy kicsit másnapos voltam a találka után, mert rég ültem már le azzal a céllal egy nyikorgó kocsmaasztalhoz, hogy nosza, akkor igyunk egy kicsit! xD Tehát 1-0 a sör javára, de legalább sok idő után újra volt lehetőségem ilyen módon is kikapcsolódni! :)


III. A szerelmi életem (az együtt nem élést leszámítva) továbbra is súrolja a tökéletesség határát! :) Szeretek kölcsönös elfogadásban és megértésben élni, bár az elmúlt évek szerencsétlen kapcsolatai után értékként kezelem, még majd' egy év együttlét után is, hogy keveset veszekszünk. :D Tudom, ez furán hangzik, de ha az ember úgy kénytelen éldegélni sokáig, hogy tele van minden élethelyzete absztrakt puskaporos hordókkal, azután jobban megbecsüli a békés előrehaladást, mint valaha! <3
Nemrég például végre eljutottunk együtt színházba, és elmentünk megnézni a Rembrandt-Németalföld kiállítást is! :)



IV. Sajnos tegnap délután borzasztóan beállt a hátam, így legnagyobb bánatomra ki kellett hagynom a táncórát, és a testtudatom jelenleg egy reumás öregasszonyéhoz hasonlatos. Ilyenkor szoktam belegondolni, hogy te jó ég, ha már most ez van, mi lesz, ha idősebb leszek? Az egyik legfurcsább velejárója ennek az idegi/izom eredetű hátfájásnak, hogy random hőemelkedéseket is produkálok közben... :(  (Tévedés ne essék, a megfázás egyetlen jelét sem produkálom, tehát nem hinném, hogy tüdőgyulladásom lenne!) De ennek a helyzetnek is tud pozitív oldala tud lenni. Egyrészt, hogy rá kell kényszerítenem magam a sok fekvésre, pihenésre, ami ugyan nehéz, mert folyton izgek-mozgok, csinálok valamit, de mindenképpen hasznos. Néha azért nem árt egy kicsit elcsendesedni, kikapcsolni. Másrészt, a tánctanárom segített szakemberhez jutni, aki remélhetőleg kigyúrja a hátamból a bajt. :)

Lehet a pihenés, a kikapcsolódás, a kellemes és kellemetlen apróságok együttállása okozza a pozitív értékelést, ezt nem tudom. Hiszen sajnálhatnám is magam, mint ahogy fáradt, hisztis állapotomban általában szoktam... ;) De most nem sajnálom, hiszen mindennek van valamiféle, egyértelmű, vagy kifürkészhetetlen oka... :)

2014/11/01

All-Hallows-Even... vagy All-Demons-Even?

Halloween, Mindenszentek, Halottak napja... és a problémák

I. Halloween

Kezdjük az elején. Valószínűleg a kelta Samhain ünnepet vitték át ír és angol bevándorlók Amerikába, illetve a szintén ír eredetű Jack-O'lantern történetét. Ez volt régen. Ebből fejlődött ki valamilyen úton-módon, amit manapság látunk: vannak a cukrok, a jelmezek, a beöltözött emberek, akiknek fogalma nincs arról, hogy eredendően kelta ünnepre, illetve a földi és a démoni világ közti határok elvékonyodására emelik a poharukat... mert beöltözni poén.
Na jó, bevallom, egyszer, mert miért ne, én is voltam halloween-bulin, hogy lássak ilyet is. Tulajdonképpen ugyanolyan, mint egy átlag buli, csak jelmezben vannak az emberek. (De sebaj, ott van nekünk a Farsang, és nem mellesleg, csak úgy is lehet beöltözős bulit szervezni ;))
Sajnálatos, hogy sokan azt hiszik, ez az ünnep meghonosodott az egész világon. Ez nincs így. Ismerjük a gyerek-, csíny- és business-központú verzióját, ami Amerikából, esetleg más angolszász országokból bejött, mint egy létező valami, amiről tudunk és kész. Attól, hogy megtudtuk, hogy ilyen van, még nem lett "őshonos magyar ünnep" a Halloween.
 

Lehet, hogy sznob vagyok, de nekem idén az október 31-e csak egy átlagos őszi nap volt, épp olyan, mint a többi, és a Párommal a Rembrandt & korabeli holland festészet kiállításra mentünk. A másik opció erre a napra egy kis fürdőzés lett volna az Aquaworld-ben, de hát Rembrandt képei nem kerülnek ide minden nap, így a választás (művészettörténeti érdeklődéssel mindkettőnknél) egyértelművé vált! :P

II. Mindenszentek és Halottak napja

Az előbbi a küzdő, a szenvedő és a megdicsőült egyház ünnepe, és az utóbbi az elhunyt, még meg nem dicsőült, tisztítótűzben lévő lelkekről való megemlékezés. Sokak tudatában ez a két nap (netán a 31-ét is belevéve három) összemosódik, vagy rettegnek a temetőkben megforduló tömegektől, és már november elsején bőszen gyújtják a flancosabbnál flancosabb gyertyákat szeretteik sírjánál. Van aki csak ilyenkor vetődik ki a temetőbe, hogy végre eltüntesse a méteres gazt, ami az elhunyt szerettei sírján növekszik hónapok óta, hiszen ilyenkor mindenki látja, ha nincs rendbe téve a sír, és az ciki. Van aki csak azért jön ki, mert "milyen gáz már, ha nem jön ki ilyenkor" a temetőbe, nem tudva a hátteret, a lényeget, birka-üzemmódba kapcsolva.


A flancos alatt egyébként tényleg rongyrázást értek. Úgy gondolom, hogy a személyes lelki világunkban lejátszódó gyász- és emlékfolyamat megfelelő kifejezése nem egy többezer forintos, giccses lámpaburára emlékeztető gyertyatartó, két csokor rikító színű művirággal. Természetesen, ha valakinek ez az ízlése, és emiatt teszi, egészségére, akkor érthető, de ha a versengési szellem hajtja, az semmiképpen sem helyes... A halottaink rendkívül türelmesen várnak minket akár az év minden napján, és szerintem ha látnak is minket valamiképp, sokkal inkább örülnek, ha felidézzük az emléküket, szerényen, egy-két mécses mellett, mellyel jelezzük, hogy tiszteletünket tettük náluk az erre kialakult ünnepen. Nem értem, miért kell "sírdíszítő (vagy inkább sírgiccselő?)-versenyt" rendezni, elvégre is ezek a napok nem erről szólnak...

Nem vagyok sem megrögzött boszorkány, sem a vallás elhivatott katonája, csak egy érdeklődő ember, aki azért szeret egy kicsit utánanézni a dolgoknak, hogy ne feltétlenül csináljon vagy mondjon hülyeséget, ha nem muszáj... ;)