Google+ Followers

2014/10/30

Álmok

Álmodom, szinte minden éjjel. Színeset, kalandosat, néha félelmeteset. Várni szoktam, hogy álmodjak, hiszen majdnem mindre emlékszem is ébredés után, de legalább arra mindenképp, hogy milyen érzés volt ott lenni, valahol, és átélni. Az álmaim legtöbbször olyanok, hogy a valóságban is megtörténhetnének, pont ettől válik félelmetessé, vagy fájóvá az ébredés.
Gólyakalifa nem lesz belőlem, hiszen  nem egy történeti szálra fűződnek fel az álmaim és egyre a valóságom.

Az álmok témakörében ajánlom Josephine Wall további munkáit is ;)

Ma is rossz volt felébredni. Fáradtnak éreztem magam, és meg kellett szakítani az álmomat, pedig szerettem ott lenni. A valóság pedig szürkén és hidegen fogadott. Félek, mert az álmaim és a gondolataim sokszor jobban élnek, mint én magam. Hol van mindez a szépség, mindez az élményvilág a valóságban? Nem tudom. De az álomban nem rettegsz. Nincs tétje. Cselekedhetsz helytelenül, hiszen mindegy, hogy végződik a dolog.
Én viszont félek, meg akarok felelni az elvárásoknak (egy bizonyos határig), és amennyire lehet, nem szeretném elrontani az életet. De vajon el lehet-e rontani? Vajon a helyes vagy helytelen cselekedetek adják az értelmét? Aligha. Azt mondják, az élet értelme, maga az élet. A létezés élvezete, amíg lehet. De aki nem élvezi a létét, és nem tudja, hogyan tehetné, az mit csináljon?

2014/10/24

Szerelmeim egyike, a fotózás

A rajzolás, festés, éneklés, tánc, amatőr gitározás, és egyéb dolgok mellett a fotózás  másik szerelmem. Vonz a lehetőség, akkor is, amikor nincs időm, hogy a világ egy általam szépnek, vagy érdekesnek vélt szeletkéjét megörökítsem.

Sokszor csalódok. Csalódok az emberekben, amikor szétzúzzák a törékeny kis pillanatomat, a természet adta kompozíciót. Egyszer két szép tollpihe úszott egymás mellett egy zöldes, mohos pocsolyában. Én ezt gyönyörűnek találtam, elő is vettem a telefonom... de ekkor jött egy terepjáró, és pontosan odaparkolt. A pocsolyát szétzilálta, és a mélyére nyomta a tollpihéket...
A másik lehetőség, amikor elkészül a fotó, de mégsem sikerült, mégsem tudta elég élőn és kifejezőn visszaadni, amit meg akartam mutatni. Sebaj, ez még nem töri le a lelkesedésem. Mindig találok másik pillanatot, és legtöbbször lesz végeredmény is.

Amit erről a fajta művészi próbálkozásomról tudni kell: a napfelkelték és naplementék, a sötét sziluettek, a végtelenségig ismétlődő formák és a kopasz, meredező fák rajongója vagyok. :)

A fotóim sokfelé vannak, de a 'best of' itt van összegyűjtve:
http://www.pinterest.com/greyan7/things-i-found-beautiful/

Kétely

Bár (általában) nem vagyok egy hisztérika, sem pedig betegesen hiú magamra és a (bizonyos vélemények szerint létező) szépségemre, most, jópár egyetemi félév és sok órányi nem-alvás elteltével, belenézve a tükörbe azt láttam, hogy öregedett az arcom. Ez segít, hogy megoldjak magamban pár dilemmát, de fel is veti mellé a szokásosakat.
Így legalább billent egy picit a mérleg a lány irányából a felé. Csak mindemellett felvetődik bennem, hogy vajon csak az arcom öregszik, vagy az agyam is? Vajon jobb lettem, mint voltam? Fogalmam sincs. Csak annyit tudok, hogy mostmár sok olyan dologra rázom mosolyogva a fejem, amire eddig lelkesen ugrálva, hangosan ordítottam, hogy "Királyság, essünk neki!"

Szokás szerint túl valósnak tűnő marhaságokról álmodom, a tanárságról és az életem bizonyos területeiről, amiknek következtében az elvileg kellemes pihenésből totális idegbajjal ébredek. A mai nap is egy ilyen. Az egyik legnagyobb félelmem elevenedett meg ezúttal is, azaz, hogy nem tudok életem egyetlen jelenlegi vagy jövőbeli területén sem megfelelően helytállni... Tudom, hogy ez hülyeség, mert akkor egy ideggyógyintézet gumifalához vagdosnám magam eszelősen röhögve... vagy valami hasonlót művelnék.

Csak néha annyira elméleti szinten működik minden, hogy nem látom a kézzelfogható haladást, nem látom a milliónyi könyv, táblázat és miegyéb gyakorlati hasznát... Ami pedig az értékelést illeti, már kézzelfogható indexünk sincs, csak a neten kukkolhatom majd a jegyeimet...

Ami biztos, az az, hogy a sok ellentétes vélemény, a sok küzdelem és nem-alvás hatására elgurult a leszarom tablettám. Valaki tudja esetleg, honnan szerezhetnék még? Vagy hogy hol lehet kikapcsolni a túlérzékenységet, és tartósan elérni a kiegyensúlyozottság állapotát?
Minden emberi lehetőséget várok szeretettel...

2014/10/13

Összeszedem-magam-hétfő

A hétfőről általában nem ez jut eszünkbe, de nekem ez most a pihenés napja. Tegnap szavaztattam és szavazatokat számláltam, így még a törvény is felment a mai munkavégzés kötelezettsége alól. Örülök, hogy most jó időre vége minden politikával kapcsolatos feladatnak. Irtózom a politikától...

Egy teljes nap puccos-elegáns öltözetben való rohangálás után jól esett kényelmes ruhában bemenni a városba, és meglepni magam egy mélange-zsal és egy hatlapos krémessel, ha már pénzt nem kapok a tegnapi munkámért. Mindemellett végre el tudtam mindent intézni, amivel elmaradtam. Telefonszámla, ajándékvásárlás, hörcsögkaja, mosás, teregetés, vasalás, más egyebek.



Az elmaradás, fáradtság érzése általános. Könyörtelenül megkezdődött a szorgalmi időszak, és legalább az egyetem volt kedves némi anyagi támogatást kipréselni magából; és legalább egyetlen napon sincs 8.30tól órám, ami azt jelenti, hogy a legkorábbi időpont, amikor kelnem kell, csak reggel 6 óra, és ez sokkal emberibb, mint az előző félévekben.

Már kevesebb, mint másfél év, és fél év, és vége. Már kevesebb, mint másfél év, és végre lesz belőlem valaki. Addig pedig lebegek a víg tanulói létforma és a felelősségvállalás között, és elgondolkodom, kit és mit vegyek igazán komolyan. Sokszor ott találom meg a határaimat, hogy mi az, amit nagyon nem akarok csinálni. A saját magamról alkotott pozitív definíció még várat magára.