Google+ Followers

2014/08/30

"A Thomas Crown-ügy"

Dear Mr Crown,

Mivel még mindig ugyanazt hallom vissza magamról, amit hónapokkal ezelőtt, először is szeretnék  bocsánatot kérni. Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire sértő terveim voltak, de volna néhány hozzáfűznivalóm.

Nőből vagyok, közeledem ahhoz, hogy anyagilag is lábra álljak, és ne csak a fejemben legyenek tervek. Szerintem egyértelmű, hogy a nők igen nagy része bizony ezeket az "átlagos terveket" dédelgeti magában, mint férjhez menni és gyereket szülni. Én sem vagyok tehát UFO.
Sajnáltam, mi több, nagyon bántott, hogy neked ezek aligha fordultak meg a fejedben. Nem vagyunk egyformák. Csak amikor két ennyire különböző ember próbál terveket egyeztetni, abból nem sok jó sül ki...
Nagyon sajnáltam azt, hogy a mi terveink csöppet sem egyeztek. De az, hogy ezt felvetettem neked, arra kívánt utalni, hogy reméltem, megembereled magad, kitalálhatunk valamiféle kompromisszumot, és el tudunk kezdeni egy közös életet. Hát nem jött össze... Ha annyira fegyvert tartanék minden pasi fejéhez, hogy "akarj tőlem gyereket, különben..." akkor összeházasodtam volna valami balekkal, csak hogy házas legyek, és/vagy felcsináltatom magam egy akárkivel, hogy elmondhassam, gyerekem van. Érdekes módon nem így tettem.

Nos igen, még mindig nem fűlik fogam ahhoz, hogy itthon lakjak, és sokszor az egyetlen vágyam az, hogy elköltözzek innen, még nem tudom megcsinálni, hiába szeretném. Nincsenek meg a lehetőségeim hozzá. Ez van. Hol jól tűröm, hol nem.

Olyan valakinek láttalak, aki a realitás talaja felett kilométerekkel lebeg, és képtelen összeegyeztetni a nevetséges kitalációit a tényleges lehetőségeivel. Nekem ez az egyik-napról-a-másikra élet nem felelt meg. Eljöttem. Többször is. És így tekintek vissza.

Ui: Nem dobáltam tűzbe vagy szemétbe a használati tárgyakat, tehát megtartottam az ígéretemet.

A mások ál-élete

Tegnap volt Az 5 éves osztálytalálkozóm a gimis osztállyal, amit vegyes érzelmekkel vártam. Hálistennek a legtöbben ott tudtak lenni, és az osztályfőnökünkön kívül még néhány tanárunk is megjelent egy kis időre. :)

Hogy miért a vegyes érzések? Mondhatjuk, hogy nem feltétlenül tettem ki magamért, és azért, hogy kedveljenek. Világéletemben jó tanuló voltam. Ez sokaknál (valamilyen értelmetlen oknál fogva) rossz pont. Én voltam az egyetlen metálos is az osztályban, és sajnos 14-18 éves koromig a térdig érő pólók voltak a legjobb barátaim az orvosi fűzőm miatt. Emellett napvilágra került még nagyon régen egy olyan naplóbejegyzésem, amikor borzasztó rossz napom volt, és mindenkiről írtam valami szörnyűséget... Bár sokakat ez manapság már nem érdekel, vagy nem is emlékeznek rá, úgy érzem, emiatt álltak hozzám úgy, ahogy...

Ennek ellenére a dolog jól sikerült, sokakkal igyekeztem beszélgetni, így hála az égnek nem ácsorogtam-ücsörögtem egyedül egész este.

De ami számomra ennek a lényege volt, hogy attól féltem a legjobban, hogy milyen "ciki lesz" az, hogy én vagyok az egyetlen, aki csak egy tanárnak készül, és hogy a sok érdekes szakosodási irány, utazás, rövid összefoglaló történet mellett ez valahogy semmiségnek fog tűnni.

Sokszor gondolkodtam el azon, hogy nem különösebben kedvelem a mostani, semmiben lengedező életemet, ahol semmi sincs úgy, ahogy tervezem, nincs anyagi biztonságom, nem ott élek ahol szeretnék, sőt, néha azt hiszem, nem is azt csinálom, amit szeretnék...xD De valahogy ráébredtem arra is, hogy itt volt 20-25 másik, velem egykorú ember, aki ugyanúgy vacillál, hogy tanuljon, vagy dolgozzon, vagy mindezt egyszerre; aki ugyanúgy ingázik városok, netán országok között, és keresi önmagát. Ettől máris kevésbé éreztem magam egyedül. :)

Néha ugyan jó lenne más bőrébe bújni, de akkor nem csak az előnyöket kapná az ember, hanem a hátrányokat is. Aki irigy, pont ezt nem veszi figyelembe. Azért, mert az ember ilyen helyzetekben inkább a jó élményeiről mesél, még nem jelenti azt, hogy csupa fény, csillogás, szivárvány meg unikornis az élete...!
A szociális média különböző csatornái is épp emiatt lehetnek sokaknak becsapósak... Hiszen ki ne büszkélkedne azzal ha egy gyönyörű helyen járt, hogy mennyire szereti a párját, hogy eljegyezték, házasodott, új állást kapott, hogy mennyire édes volt az imént a gyermeke, a kutyája, a macskája, stb.? Ezek mind SZÉP&JÓ dolgok, egyértelmű tehát, hogy ezekre mind büszkék vagyunk.
És ki akarná, hogy az élete árnyoldala kerüljön nyilvánosságra? Elmondom: senki. Ezért tűnhet úgy, hogy mikor életedről elmerengve ülsz otthon kócosan, melegítőben és tré pólóban, megy a háttérben a tévé, épp eszegetsz valamit, és görgeted a face kezdőlapját, hogy "mindenkinek jobb élete van", mint Neked! Pedig nincs.
Persze vannak, akik látványosan szenvedve minden bajukat, szitkukat egyből az idővonalukon tüntetik fel... ők ugyan nem feltétlenül gondolták át ezt a lépést, de reakciót, segítséget, megértést várnak, ugyanúgy, mint azok, akik mondjuk ilyenkor a legjobb barátjukat hívják el diszkréten egy sörikére. :) Én valahol a kettő között mozgok. Ha valami már nagyon bánt, verseket írva és/vagy hörgős-darálós metált üvöltetve dolgozom fel a problémát. Jobb mint ordenáré módon asztal alá inni-bulizni magam, drogozni, sorozatgyilkolni, ésígytovább.

Íme egy videó, amivel kb egy-két hónapja ismerkedtem meg, és véleményem szerint zseniális. Remekül bemutatja az általam leírt jelenséget, amivel szerintem sokan találkoznak nap mint nap.

 
 
Don't worry, people! Lesz ez még jobb is! ;)

2014/08/26

Hiába...

Szárnyakat ne álmodj, ha nem vagy madár.
Úgyis csak felébredsz, lezuhansz,
S a végén nyakad szeged.

Világod ne keresd, ha nincs más, csak tenmagad.
Eltévedsz, nincs más út, visszatérsz.
S rájössz, hogy nincs is szíved.

Falnak hiába futsz, hisz nincs hová.
Más nem ad neked megoldást.
Hiába várod, hogy majd segít:
Nem vágja el köteled.
 

2014/08/21

Meglepő és mulatságos dolgok tárháza

Az élet sokszor nagyon furcsa, vicces, kellemesen vagy kellemetlenül váratlan dolgokat tartogat:

  •  Az eső kizárólag akkor esik, amikor nincs nálam ernyő és/vagy beázós cipő van rajtam. Ha felszerelkeztem bakanccsal, mindig 40 fok volt... -.-" Thanks, Murphy! Mindemellett tapasztalatból állíthatom, hogy van az a vihar, van az az elázás, van az a kétségbeesett életérzés, amikor az irodai mikróban próbálod szárítani a zoknidat... x'D
  • A parkot mindig akkor zárják be valamiféle munkálatok miatt, mikor a leginkább késésben vagyok, és szükségem lenne az útvonal-rövidítésre. -.-"
  • Én, a metálos, furán öltözős, tojok-a-divatra-ember... nos... vagy 3 hónapja Cosmot olvasok. xD És rájöttem, hogy a rózsaszín nem bánt... és hogy egy sötétebb pink árnyalatú rúzs mennyire tetszetős tud lenni. :))
  • Egyszer csak úgy döntöttem, fufrut vágok magamnak. Nem tudom milyen indíttatásból, de most ilyenem volt. Ez a rézvörös festés és hajmosás utáni, épp hogy megszáradt, fésületlen, vasalatlan, kezeletlen verzió xD

  • A három hetes meló második hetének végén (csütörtök) közölték velem, hogy jaaa, amúgy nekem van 2 nap szabim. Első releváns kérdésem a főnökhöz: "Akkor lehet azt, hogy holnap nem jövök? *.*"
  • Hétfőn random, gyertyafényes pizzavacsira mentünk egy olyan étterembe, ahol rajtunk (meg a szakácsokon, pincéreken) kívül SENKI nem volt :D Pedig tudtommal nincs megtiltva, hogy az ember hétfő estére szervezzen programot. :P És így közösségi élmény ugyan nem volt, de hamarabb megkaptuk a pizzáinkat! :)
  • A három hetes meló utolsó hetének közepén (kedd) közölték velem, hogy jaaaa, amúgy még sincs két nap szabim, csak egy. És miért? Mert ÖREG vagyok! xD Csak a 18 év alattiak kaptak két napot. Na, ilyenkor jut eszembe, hogy miért is vagyok én felnőtt? ><"
  • Még ugyanaezen a napon fura zajt hallottam az irodában, kis kopogásokat. Néztem mindenfele, hogy mi okozza ezt a gyorsan ismétlődő hangot. Ekkor hirtelen besétált az iroda nyitott ajtaján egy GALAMB. Az ő körmei voltak a hangadók! Udvariasan köszöntem neki, majd kitessékeltem.xD
  • A 21-ére tervezett szabadságom kiesése miatt ezúttal ugrott a pesti tűzijáték élőben való megtekintése. Bánatomban vittem haza egy üveg, augusztus 20-ra címkéztetett, kézműves banánsört. Honnan van ilyenem? Hát Újpestről. Találtam egy nagyon jó kis üzletet: http://csaphaz.hu
  • Osztottunk, szoroztunk a Kedvesemmel, és talán mégsem kell olyan sokat várnunk a költözésig. *.* Ha már annyira benne vagyok a táblázatkészítésben, a kiadásokról és bevételekről is készítettem egyet :P Remélem még karácsony előtt megvalósul, és ezáltal beírhatok egy újabb piros betűs ünnepnapot a naptáramba :P

2014/08/11

Egy kis rendszer...

Végre úgy érzem, beállt valamiféle rendszer az életembe, bár tény, hogy ennek két héten belül vége is lesz, hiszen lejár a diákmunka-szerződésem. Jó dolog dolgozni járni, és örülök, hogy egy olyan munkahelyen vagyok, ahol a lakhelyem tisztaságáért, a közterületek szépségéért tesznek nap mint nap. Bár korán kelek (4.30! még leírni, vagy rágondolni is szörnyű!), csak délig vagyok bent a munkahelyen és így legalább nem megy el a délutánom. :) Munka után mindig igyekszem valami hasznosat csinálni, például találkozni a Kedvesemmel vagy a rég nem látott barátnőkkel, vagy folytatom az irgalmatlan mennyiségű vasalatlan-kupacom eltüntetését.... ha nagyon lefáradok a napi 2x 45 perc gyaloglásban, ami reggel hűvösben, délután pedig 30 fokban történik (ha épp nem esőben!) akkor csak megnézem mik az otthoni S.O.S teendők, és lepihenek. Ilyenkor általában az otthoniak is békén hagynak.
Hétvégén általában fix a program, hiszen anyuék szinte minden héten lemennek változó létszámban a Balatonra, vagy azért, hogy ott legyenek, vagy azért, mert már megint van valami gond a hőn szeretett, toldozott-foltozott kis bélatelepi nyaralóval. Ilyenkor általában az én feladatom otthon maradni az öregekkel és megfőzni a hétvégére, pakolni, takarítani, miegymás. Mivel felügyelet ürügyén nemigen mozdulhatok ki a házból, ha nem muszáj, általában a Kedvesem látogat el hozzám. Mindezt igyekszem visszaadni hét közben, amikor én végzek jóval előbb, így van időm összeszedni magam, és meglátogatni Őt Újpesten :)
Valahogy most jól esik az, hogy tevékenyen telnek a napjaim, és még egy kis pénzt is kapok, ha vége az egésznek. Utána pedig már azon rágódhatok, hogyan sakkozzak a leendő órarendem egységeivel... :D


2014/08/05

Élni = ???

Bár elméletileg nincs olyan, hogy "az élet értelme", mégis, úgy sejtem mindenkiben van olyan késztetés, hogy ezt megtalálja. Akkor érzem azt, hogy az életemnek nincs értelme, amikor minden balul sül el, nem jutok el sehová, nem szól hozzám senki, és kezdek besavanyodni. Amikor hiába nyitnék a világ felé, mégis falakba ütközöm...

Tele vagyok vágyakkal, amik talán koraiak, és valamiféle önigazoláshoz kellenek. Talán csak kell valami, hogy lefoglaljam magam. Talán túl korán "hagytam abba" szinte teljesen a fiatalságot. Néha úgy érzem, elég volt ebből az egyik buli a másik után dologból, néha viszont, amikor csak ücsörgök egyedül otthon, és úgy érzem csak vegetálok egy helyben a térben (sőt, az időben is) mint valami örökzöld fenyőfa, változásra vágyom.

Nagyon ritkán éreztem eddig azt, hogy egyszerűen csak jó lenni. Mindig kell valami, ami lefoglal, legyen az egy másik ember, tennivaló, látvány, zene, pihenés, miegymás. Néha nem tudom, ki kéne-e törnöm az ég világon mindenből, és partyba vágnom magam, vagy pedig ragaszkodnom kellene-e egy kedves kis lakás és egy boldog kis család álomképéhez...
Amíg egyetemre járok az elfoglaltság adott. A szabadidőt és az anyagiakat pedig meg kell szerezni és ki kell tölteni valamiképp. Kíváncsi vagyok, mi lesz utána, hogy hová kerülök tanítani, és vajon szeretni fogom-e...? Vajon érzek-e majd elég elhivatottságot hozzá?

Talán én is épp olyan céltalan vagyok, mint azok, akiket "mai fiatalok" címszó alatt sokan szidnak. De legalább kitűztem magam elé dolgokat, amiket el szeretnék érni. De hónapok és évek, sőt, néha percek alatt is megváltozhat minden... Jó lenne, ha tudnék hinni valamiben annyira, hogy ne kelljen mindig benyomni az újratervezés gombot...