Google+ Followers

2014/07/29

Nyaralás képekben

Végre eljutottam nyaralni egy kicsit a Kedvesemmel! Két éve nem voltam már a balatoni házikóban, így nagyon örültem neki! Ha az ember hozzá van szokva ahhoz, hogy 3 hónapos csecsemő kora óta minden évben a Balatonon nyaral, egy nyár kihagyás is lelki sérülést tud ám okozni! :P Hiába volt a 6 napunk nagy részében rossz idő, még ez sem tántorított el minket attól, hogy elmenjünk erre-arra,vagy jól érezzük magunkat! ;)



Először is kezdjük ezzel a csodás vonatfotóval. A kedves Párom rendkívül vonzónak találta az idegesítően arcomba lógó, frissen mázolt répaszínű hajkompozícióm. Vagy csak szimplán unatkozott a vonaton. Vagy mindkettő. xD


 Az aznapi két elázás után felmértük, hogy mennyire HIDEG a víz. Aztán jól eláztunk megint.


 Első strandos nap! :) Ááááá, neeem. Nem vagyunk hipóreklámok. Mi? Sosem voltunk!


 
Fonyód-Badacsony-kiruccanás, és az aznap varratott, új tetkó bal bicepszen ^^ :)

Mivel a hat napunkból kb 2-3 napon volt jó idő, akkor is csak félig, nemigen tudtunk szép képeket csinálni. De ha már eláztunk odafele, kaptunk vihart visszafele is... xD

2014/07/13

Best of napközis tábor, avagy ilyenek a gyerekek!

Az Újpesti Napközis Táborban végeztem a nyári gyakorlatomat a héten. Természetesen sikerült mindenféle szépet és jót hallanom tőlük. A következő kérdések és szituációk 9-12 éves gyerekektől származnak:

Ami a legtöbbször elhangzott, untig:
  • Mikor megyünk?
  • Hova megyünk?
  • Mikor indulunk már?
  • Mi lesz a holnapi program?
  • Miért az/ akkor/ oda?

A gyerekek időérzéke:
  • - Mikor mehetünk a gépterembe?
    - Délután 2től.
    - És most mennyi az idő?
    - Fél 1, még van másfél órátok.
    - Hurrá, már csak másfél óra!
  • - Mikor megyünk ebédelni?
    - 10 perc múlva.
    - Olyan soká? Addigra éhen halok!

Best of dunai hajókázás:
  • A buszon ülve, a Duna mellett haladva:
    Akkor mi most a Dunában vagyunk?
  • A hajóra vezető rámpán:
    Úristen, ez biztosan le fog szakadni, hát nézd már meg, milyen vékony vaslapokból van! Az olyanok alatt (mutat a ducibb gyerekekre) legalábbis tutira leszakad!
  • Most Budapesten vagyunk?
  • Budapestnek vannak hídjai?
  • Budapestnek 9 hídja van? Akkor ha csak eddig jött a hajó, ez a 9.?
  • A hajó a Duna közepén halad. 3 gyerek felöltözik és veszi a táskáját.
    - Akkor mi most leszállunk.
    - A Duna közepén, drágám?
  • Most miért állította meg a motort?
  • Apukám azt mondta, hogy ez a hajó 90nel is tud menni. Akkor miért nem nyomja oda neki a gázt, és miért csak kb 30cal megyünk?!
  • Most hogy fogunk kikötni? Nem fogunk nekiütközni a kikötőnek?
  • Most fogunk elsüllyedni?
  • Félek, hogy beleesek a lukba! (A hajótest és a kikötő között)


Pszichológia:
  • Látom, hogy egy klikk épp bedug a terítő alá egy gyűrött szalvétát:
    -
    Vedd ki onnan, és dobd ki!
    - De nem az enyém, hanem az Ádámé.
    Persze végül nem akadt gazdája a szalvétának, és fujjogva dobálták egymásra.- Melyik lesz az az okos, aki kidobja?
    Ekkor rögtön lecsapott erre a titulusra egy lány. :)


  • Az egyik tanárnő megkérte a fiúkat, akik már nem ettek, hogy rakják le a székeket a hátsó asztalról. Persze csak az egyik fiú állt fel.
    - Menjetek, és segítsetek Ádámnak!
    Nem mozdulnak.
    - Kik is lesznek azok az erős férfiak, aki leteszik a székeket a hátsó asztalról?
    Erre mind ott voltak, és pakoltak. :)

Fura gyerekek:
  • Láttam egy kisfiút, aki a napernyő körül szaladgálva, körülbelül 10 percig ismételgette: Majomesőőőőőő, majomesőőőő!
  • Ebédnél:
    - Botika, te most komolyan itt fogsz állni mellettem és végignézni, ahogy befejezem az ebédet?
    - Ahaaa.
    - Miért nem mész ki a többiekhez játszani?
    - Mert most nincs dolgom.
    - Akkor gyorsan vidd ki ezt a tányért a konyhás néniknek, jó?
  • A focipályán a kapu előtti, stratégiailag igen fontos ponton gyerekek guggolnak.
    - Hát ti meg mit csináltok?
    - Szőlőt ültetünk, és megöntözzük.
    - Miért nem ültetitek kicsit odébb? Ez a focipálya!
    - Mert itt a legjobb. Gábor bácsi, odamehetek ahhoz a részhez, ahova tilos bemenni, és szedhetek még szőlőt?
    Másnap:
    - Réka néni, van egy másfél literes üveged?
    - Mire kell?
    - Zöldborsót ültetünk. (megjegyzem, aznap borsóleves volt az ebéd)
    -
    Miért nem kéritek el a homokozós gyerekektől a vödröt?
    - Mert ők azt most használják. És különben is, nekünk több víz kell, mert a zöldborsót több rétegben kell öntözni!
    Következő nap:
    - Na, Zolika, ma mit ültettél?
    - Fúúú, ma sokat dolgoztunk, elültettünk vagy négy tuját!
  • Állunk a homokozó mellett. Látvány a következő. Két kerek domb egymás mellett, amiből két rúdszerű dolog nyúlik ki, két oldalra, átlósan. A két rúdszerű dolog közé épp lukat ás a kisfiú. A Kedvesem megszólal mellettem: - Ez most mi? Nőt épít? Gondoltam, rákérdezek.
    - Hát te meg mit építesz?
    - Háááát, ez csak ilyen szegényemberes ház.
    Az építkezést a következőképp folytatta: egy pingpongütőről leszedett, pöttyös gumiréteget lapogatott a "nő" combjaira, minek következtében létrehozta a narancsbőrt.  xD

"Borzasztó rosszullétek":
  • Túlerőltetett műköhögést produkál egy kislány a Kedvesemnek.
    - Gábor bácsi, ehhö, ehhö... fáj a torkom!
    Kap egy negrót. Minden rendbejön. Mikor negyed óra múlva ismét odamegy a kislányhoz:
    - Hogy vagy? Jobb már a torkod?
    - Ehhö, ehhö... neeem... (hörög) minden ugyanolyan!
  • Odajön egy gyerek, aki nincs az én csoportomban, könnyes arccal:
    - Megcsípett egy méh...!
    - Gyere, átmegyünk a védőnőhöz.
    Mivel a védőnő már nem volt ott, igyekeztünk kulcsot szerezni a konyhához, hogy ecetet szerezzünk. Sajnos nem találtunk, erre a kisfiú megszólal:
    - Igazából már nem is fáj!
  • - Réka, Réka, rosszul vagyok!
    - Mi baj van, Fruzsi?
    - Hányingerem van!
    - Ettél rendesen?
    - Persze.
    - Gyere, átmegyünk a védőnőhöz.
    Persze ezúttal is késő volt, védőnő már sehol. Mondtam, hogy egyen pár falatot. Gyanítom, látta, hogy a nap folyamán csokit vettem a büféből, ugyanis a következőt mondta:
    - Képzeld eeel, hogy a múltkor, amikor otthon hányingerem volt és ettem pár szem csokit, rögtön jobban lettem!
    Kapott pár szem csokit... :)

A kedvenc direkt és burkolt dicséreteim: 
  • A gyerek iszik a csapból. Mivel még mindig a kvázi térdig letolt gatya a divat, premier plánban az arcomba tolódott a feneke.
    - Légyszíves húzd fel a gatyádat, mert kint van az egész feneked!
    - Húúú, már rögtön a seggemet nézed?
    - Nem szerettem volna, mégis muszáj volt... -.-"
  • - A lányokat nem bénázzuk le, nem rúgjuk fel, mert ők nem tudnak olyan jól focizni, mint ti, srácok!
    - Ugyan már! De hát te is lány vagy, mégis tudsz focizni!
  • Pingpong meccs egy nagyszájú gyerekkel, 11:1re megvertem.
    - Gratulálok, uram! (kezet fogok vele)
    - Na jó, inkább megyek és játszok a bénákkal, mert az jobb... akkor én nyerek.
  • Csillámtetoválok a megmaradt fél darab idegszálammal, amikor sorban áll 200 gyerek.
    - Réka néni, nagyon szépen csinálod!

  • Egy kislány, aki nem is az én csoportomban volt, csinált nekem egy szép kis karkötőt! :)

 Ez a kép nem feltétlen a mi hetünkön készült, de látok rajta pár ismerős arcot!

Az út

Beszélnék, valakinek, valamiről.
Beszélnék, ha volna értelme.
Minden, mit kinyitok, üres,
S csak nézem a porban térdelve,
Hogy az út milyen végtelen,
Hogy az út tán csak festmény.
Ha rohanok, csak átesek
Csábos vászontestén...

Keresem, mi célt, mi lelket ad,
S várom, hátha előbb megtalál.
Minden elhitt álompillanat
Felriadva újabb kínhalál.
Hisz az út most is túl kerek,
Hisz az út csak mókuskerék.
Átmentem százszor már azon,
Amit most láttam az elébb...

Egy pont körül forgok szüntelen,
Mint semmiben rögzült égitest.
Körbevesz a tágas végtelen,
S csak folyton fordulva látom ezt,
Hogy az út nem visz sehová,
Hogy az út csak illúzió.
Kötött pályám egyik állomásán
Stagnáló, szétszakadt vízió...