Google+ Followers

2013/12/09

Események mostanság és gondolat-szösszenetek.

Alig várom már a vizsgaidőszakot...! Az utóbbi két hétben kezdtem egy kissé besokallni. Nem elég, hogy egy igen macerás beandandóval küzdöttünk a csoporttársammal, még fellépésre is gyakorolnom kellett. Persze, a beadandó végre valahai, éjféli határidőt túlszárnyaló hajnali elkészülése és a tánc a színpadon felért kb. egy katarzis-élménnyel, de úgy érzem, még mindig nem tudtam kipihenni magam, hiába próbáltam aludni.

Mindenesetre íme néhány hangulatkép a Zúzdából :)



Zombi-duó :D


Zombie-duckface budifotó, mert ilyen mindenkinek kell!


Sokszor lelkileg is leeresztek, de remélem, mindez csak a kialvatlanság és/vagy a fogamzásgátló miatt van. A szokásos kisebbségi komplexusomon kívül nem igazán érzek mást a lelkemben, ami miatt szomorkodnom, aggodalmaskodnom kéne, vagy emésztenem kellene magam. 
Mivel éppen ma vizsgáztam fejlődéspszichológiából, hajlamossá váltam arra, hogy az ottani rendellenes kategóriákba soroljam magam, és ezekhez keressek hasonlóságot... Deviancia, dezorganizált kötődés, és így tovább... Ki tudja, ez talán adna egy viszonylag logikus magyarázatot arra, miért is vagyok olyan amilyen, és miért is szenvedek sokat saját magamtól. Lehet, több tudományág magyarázatát, és többféle nézetet kéne megismernem, hátha segítenek közelebb jutni önmagam megfejtéséhez. Mások ilyen részletességű megfejtésére még csak alaposabb kísérletet sem teszek, hiszen egy élet is kevés rá. Mindenesetre, amennyit egy élet megenged, annyit azért igyekszem megtenni. ;)


Néha olyan, mintha nem is lennék egyedül... mintha lenne ez a depresszív énem, meg a másik, pozitívabb, aki a legtöbb esetben tudja mindezt kezelni. Persze ezzel nem skizofréniára utalok. Annyira elkülönülő én-részeim azért nincsenek. (Nem szokott az egyik énem fenyegető leveleket írni a másiknak, és a harmadik sem szokta őket kiröhögni :D) 

Amikor viszont kikapcsolom az úgynevezett "Komoly, jövőt érintő kérdések" szekciót a fejemben, egy kicsit könnyebbé válik minden. Nem azért, mert a komolytalanságot szeretem, hanem azért, mert kikapcsolom azt, amin "még nem kell gondolkodni", és jobban tudok koncentrálni a jelenemre.

Egyszer úgyis eljutok a jövőbe, és megtudom, mi vár ott... Napról napra dolgozom ugyan rajta, de tudom, hogy érhetnek meglepetések... (: