Google+ Followers

2013/10/20

Egy pozitívum a sötétségben.

Nos ez a pozitívum, amivel sem érzelmi, se semmilyen szinten nem állok hadilábon: az életembe visszatért gothic hastánc. ^^ Ha bárhol vagyok, és olyan zenét hallok, amit szeretek, vagy amitől hirtelen megszáll az ihlet, társaságtól és "közönségtől" függően persze, nekiállok táncolni. :) Legutóbb például Rammstein szólt a Black Ball-ban, és arra kezdtem el táncolgatni a biliárdasztalok között... xD
A táncórára meg félbetegen, depressziósan, zuhogó esőben, késve is.... csak ODAÉRJEK! Végre valami, amiben egész korrektnek érzem a teljesítményemet, és van motivációm: februárban ismét Tattoo Convention, de ami ennél ezerszer fontosabb: III. Gótikus és Fantázia Hastáncverseny! ^^
Többen is noszogatnak, hogy próbáljak meg összerakni végre egy szólót, ne csak csoportos és duó koreográfiákban vegyek részt. Szerintem megpróbálom... :)
Kaméleonnak ugyanis nagyon jó vagyok. Az évek során megtanultam, hogyan kell bizonyos karaktere bőrébe bújni, és játszani a hozzá tartozó szerepet. Na de az egy másik történet... ;) Ezen kívül is imádok beöltözve, kifestve átlényegülni 3-5 percekre... :)

Íme néhány táncos arcom:


2013/10/12

Stop and think!

A mai napon sikerült eljutnom a totális idegösszeomlás és fáradtság szintjére. Így tehát az "ez-így-nem-mehet-tovább" érzésem és többek közt a munkavezetőm tanácsára a heteim, hónapjaim tervezésébe be kell iktatnom a szándékos pihenést is, és soha nem kellene semmit, ami fontos nekem (legyen az a Párom, a családom, a barátaim, vagy bármi más) a munka miatt háttérbe szorítani. Főleg az alvást nem. Vagy az evést.

Eddig nagyon-nagyon szerettem volna felnőtt lenni, amolyan igazi, önálló felnőtt, erre tessék, úgy érzem jelenleg, hogy felnőttnek lenni igencsak nehéz. Jó volt gyereknek lenni. Jó volt folyton gondtalanul játszani, rajzfilmeket nézni, vattacukorral és egyéb édes, ragacsos marhaságokkal tömni magam, szeretni az iskolát, de vágyni haza, vágyni és élni a tündérmesék világát, és nem ismerni a világ gondját, baját, gonoszságait. Gondtalan és ártatlan világ, de csak a valóság egy szeletkéjébe zárva. Ennek tehát az a hátránya, a valótlan világkép. De így sem jobb, hogy az emberre egyszer csak rászakad minden. Hogy szembenéz az ördöggel, a halállal, a Mindennel... és látja milyen aprócska is ő és az ő lelke mindehhez képest...