Google+ Followers

2013/07/16

Amikor rájövök valami lényegesre...

Hiába a cuki játék-film-zene- és edzésprogram, hiába a teljes és átfogó szobatakarítás, nem volt nyugalma a lelkemnek az elmúlt két hétben.
Úgy döntöttem, sok-sok sms és egyéb irka-firka után, mikor a volt párom már a barátnőmet is felhívta miattam a hastáncóránk kellős közepén, hogy ezt a kedves barátnőmet (aki lelkesen jelentkezett egyébként a feladatra) kinevezem kommunikációs szakembernek, aki az álláspontomat tényszerűen, aprólékosan, mindenféle érzelmi felindulás nélkül közli a párommal, aki arra hivatkozott, hogy nem érti, mi is történt közöttünk.
Miután számomra rejtélyes levelezés zajlott köztük, már inkább kedves, mint kioktató üzenetek kezdtek érkezni hozzám, kezdtem egyre inkább összezavarodni. Érdekes módon nem kívántam senki más társaságát. Mármint úgy... Csak két napig élt bennem a "szabadság és rákendról" érzés. Bár kedves dolgokat mondtak, minden felesleges, leginkább száját jártató, vagy épp kifejezetten elhamarkodott hódolómtól megszabadultam. Azt hiszem, ezzel olyan dolgokat zártam le, amik már jó ideje mérgezték a lelkemet.
Az egyik igen kedves sms után, némi anyai és baráti unszolásra, úgy döntöttem, áthívom a volt páromat...
Amint ideért, azonnal agyonölelgetett. Láttam, hogy Ő is épp olyan megviselt, mint én, a negyvenhat kilós, zavarodott valaki... Sokat beszélgettünk. Ismét kiderült, hogy félreértések voltak a dologban, és ki nem mondott, elmérgesedő dolgok. Tulajdonképpen, mint kiderült, hasonlóak a szándékaink, most már, hogy rájött, mikor, mitől, miért akartam megóvni. Mikor megmondtam neki, hogy véget vetettem a hódolókkal való kapcsolatnak, vagy legalábbis teljes mértékben a tudtukra adtam, hogy NEM, büszke volt rám. Megegyeztünk: ha én is bízom benne, hogy velem együtt dolgozni fog a jövőnkön, és ezek után meg pláne, eszébe sem fog jutni, hogy hozzányúljon ahhoz a bizonyos privát szférához! :) Ez az amire azt mondhatom magamnak: YOU WIN! Az elmúlt fél év legnagyobb sikere, úgy érzem, inkább ez, mint a diploma... :D
Rá kellett jönnöm, hogy nem fogok tökéletesebbet találni. Talán meg sem tudtam volna újból nyitni a szívemet valaki másnak. Legalábbis ennyire biztos nem. Rá kellett jönnöm, hogy bajok mindig is lesznek, csak meg kell őket oldani. Sokat jelentett nekem a vele töltött egy év... és a mese most folytatódik!
És nem fogunk újból összeköltözni. Még nem. Nem ítéljük előre házasságra magunkat. Nem akarjuk egymást szekálni napi 24 órában. Még nem... :) Ami azt illeti, épp ma délelőtt szüntettem meg a pesti lakcímemet... és Ő is ott volt velem. Most minden olyan új... pedig ezer éve ismerjük egymást... vagy legalábbis egy éve... :)



Kaptam persze ellenvéleményt is... hogy rosszul döntöttem. Ellenben aligha hiszem el, hogy ha szakítottál valakivel, Kedves Olvasó, Te sosem mérlegeltél utána, hogy jó döntést hoztál-e. Nem hinném, hogy neked nem fordult meg a fejedben egy új esély gondolata... főleg, ha az illető hiányzott. Ismerek történeteket, ahol valaki új esélyt kapott, és azóta is minden a legnagyobb rendben! ;) Én is közéjük szeretnék tartozni, hogy az újabb kivétel erősítse azt a bizonyos "Felmelegítve csak a töltött káposzta jó" illetve "Kutyából nem lesz szalonna" szabályt, mondást... és szeretném a továbbiakban is érezni, hogy én és Ő, Mi ketten igenis jó csapat vagyunk! ;)

2013/07/09

Mibe is fojtom bánatom...

Az elmúlt napokban igyekeztem kibékülni magammal és a hülyeségeimmel. Rendeznem kell magamban, hogy hová jutottam, és hogy mit is akarok igazából. És persze mindent megtennem, hogy jó formába hozzam magam, mind testileg, mind lelkileg!

Játék: eltereli a figyelmem, és telik vele az idő! :)

Film: ugyanez! Csak még álmodozni is lehet... :)

Olvasás: hasonló funkciót tölt be ez is. Tudományosan művelődöm. Ajánlom minden Nőtársam figyelmébe A férfi agy című könyvet, Louann Brizendine tollából!

Zene: hangulathoz illőt keresek, ami életben tart! :)

Edzés: összeállítottam magamnak egy kisebb edzésprogramot! Célkitűzés: erősebb karok, látványosabb, erősebb hasizom, feszes fenék! :) Napi kb. 40 percet követel az ember életéből.
Továbbá igyekszem visszakapcsolódni a karate és a gothic hastánc világába is!

Beszélgetés: segít a lelkemen... nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki igyekszik segíteni nekem, hogy kikavarodjak ebből a mély gödörből! :)

És persze, hogy ne itthon teljen minden napom, jobbnál jobb programokat szervezek, főként csajosakat... :)

A nyár majdcsak eltelik valahogyan... Szeptembertől pedig, ha minden igaz, kezdődik az egyetem, és lesz mivel elfoglalnom magam. Remélem addig sikerül valamiféle melót is összehoznom! :)


2013/07/05

"...az egy fatális tévedés volt..."

Ezt a rendkívül megkapó félmondatot használta egy nekem igen kedves személy egy gyorsan csődbe ment kapcsolatára. Már akkor is ízlelgettem ezt a szószerkezetet, és úgy látszik, kezdem is átérezni az értelmét...
Újra itthon, minden fura, sajátos cókmókommal, beleértve a festőállványt, a könyveimet, a kis angyalszobrokat, madártollakat... az utolsó porszemig mindent! Elegem lett... Gyanítom, a korábbi bejegyzések rejtett és kevésbé rejtett utalásai segíthetnek a Kedves Olvasónak összerakni a képet... Nem is akarok a miértekre több szót fecsérelni...

Itt az idő újra feltöltekezni. 46 kiló környékén járok. 1,5-2 kilót sikerült ledobnom röpke 2 nap alatt! Hát igen, még mindig a stressz és a lelki megkínzatás a legjobb fogyókúra, amikor is olyan szinten rosszul leszek, hogy folyton öklömnyi a gyomrom, és mintha nem lenne szükségem evésre. A mai menü néhány kb 6-8 szem pizzás fornetti volt... (:

Az álomvilágokba menekülés csúcsát élem. Megnéztem a Top Gun-t, mert még nem láttam, csak részleteket belőle, és kíváncsi voltam. Nagyon tetszett! A kecskeméti repülőnap jutott eszembe a filmbéli vadászrepülők hangjáról... Egyszer voltam, és bár kiszikkadtam a pusztában a tűző napon, élveztem. Olyan érzés volt nézni a gépeket, amint színes füstcsóvákat húznak, mintha én lehettem volna ott, és én repültem volna hangsebességgel... vagy ki tudja milyen gyorsan! Technikailag nem igazán értek ehhez, dehát no... "my dream is to fly, over the rainbow, so high", és ennyi a lényeg! =D (Hmm, tényleg, jó lenne benézni rá ismét... augusztusig még csak összemelózok annyi pénzt!)
Az elmúlt napokban órákat, sőt fél napokat szántam arra, hogy fel alá utazgassak, meg se álljak, míg ki nem fáradok tőle, és persze alap, hogy mindeközben üvöltsön a rock meg a metál a fülembe... Vagy pedig ki sem dugom az orrom a szobámból, bebújok a gépbe és játszom. Vagy a barátaimmal beszélgetek, hátha nyerek némi energiát belőle...

Még mindig képes vagyok hinni. Lesz egy Ő... és ettől az Ő-től azt fogom tudni csak elvárni, hogy létezzen, és lehetőleg mellettem... mert minden más kívánságom teljesülni fog... és önmagam lehetek... szemellenzők nélkül. :')