Google+ Followers

2013/04/30

Lyon, 1. nap

Megnyertem egy kissé bonyolult ügyintézésű, de ennek ellenére hál'istennek megvalósítható pályázatot Lyonba, így itt fogok tölteni két hetet. :)

Életemben először repülőztem egyedül, pláne átszállással, így féltem, hogy valamit esetleg elrontok ezzel kapcsolatban, de nem, minden sikerült, sőt, mi több, ingyen jutottam el a reptérről a kollégiumig.
A repülőn mellettem egy 50 év körüli francia házaspár ült, akikkel jól elbeszélgettünk. Konkrétan olyan gazdagok voltak, hogy a bácsi tableten olvasta az újságot, és még az órája is érintőképernyős volt... no meg volt pénzük egy hétig parkoltatni a kocsijukat a reptéren. Felajánlották, hogy tartsak velük, közel laknak a kolihoz, elvisznek.
Jobbak voltak, mint egy sightseeing bus, az egyszer biztos, így tartottak is nekem egy rögtönzött városnézést! :D Sőt, még egy boltnál is megálltunk, és a néni bejött velem körülnézni, hogy mit érdemes vennem. :)

Úgyhogy a tegnapi napom jól alakult. A szobám is kellemes, szép helyre nyílik a kilátás, van itt minden: hűtő, mikró, főzőlap, edények, evőeszközök, mosdókagyló, polcok és beépített szekrény, mindez cuki sárga-kék színben... :D




Ma pedig volt lehetőségem beszélgetni egy fiatal néger proffal a szakdolgozatomról, így ellátott pár tanáccsal és megmutatta az egyetemi könyvtárat, sőt, nyomtatott nekem egy listát az elérhető könyvtárakról. Beszéltem a tanszékvezető nénivel is, aki mutatott nekem egy igen hasznos oldalt, ahol könyvekre lehet rákeresni, és megmutatja, melyik francia város melyik könyvtárában elérhető. :)
A tanszékvezető néni asszisztense pedig adott nekem végre kódot az internethez és az egyetem gépeihez, így végre tudok ÉKEZETES betűket írni a saját gépemen, és nem szorulok másik gépre meg jelszóra... :)

Az itteni emberek nagyon rendesek, segítőkészek, legalábbis eddig bárkihez szóltam, megmutatta, mit és mit hogy, vagy legalább megpróbált tenni valamit az érdekemben. :)

2013/04/21

Megújulás...

Ez a tél nagyon hosszú volt, eltartott vagy 4-5 hónapig. Ezek után már kétlem, hogy globális felmelegedésről lenne szó, ez inkább egy climate change. Gyanítom, hamarosan a természetismeret könyvekben nem négy, csupán két évszak fog szerepelni: egy hosszú hideg tél, és egy hosszú, meleg nyár. :)

A tél toposzában rejlő sötét dolgokat nemrégen átéltem, így jöhetett a várva várt tavasz és megújulás. Elkezdtem azon igyekezni, hogy külsőm esztétikus összhatást adjon, és azóta meglepő módon igencsak agyon vagyok dicsérve... hogy milyen jó a hajam, hogy milyen jól nézek ki. Kedves barátaim, ismerőseim, köszönöm a dicséreteket. Igazán jólesik! Végre nem egy kirekesztett, kócos, fekete valaminek érzem magam, hanem egy jobban beilleszkedett, mégis különleges embernek. Nem vagyok sem divatos, sem világszép, sem pedig tökéletes, de nekem így is jó lesz. :) Nem érzem magam selejtnek, hanem tudom, hogy szerethető vagyok: a Kedvesem is minden probléma ellenére mellettem áll. ;)

A lelkem is kezd megújulni, ahogy nagyobb volumenű kötelességeimet egymás után teljesítem. Továbbá a pánikszerű állapotok kezelésére feltaláltam egy módszert, az úgymond "megnyugtató-füzet programot". Mivel ilyenkor képtelen vagyok beszélni, de tele vagyok feszültségekkel, leírom az aktuális problémát, majd ezt a kis füzetkét a Párom kezébe adom, aki elmagyarázza, miért irreálisak az engem körülvevő félelmek, és ilyenkor hál'istennek rövid időn belül megnyugszom.

Továbbá úgy döntöttem, hogy nekikezdek egy általam Tündér Project-nek hívott dologba: minden nap fel fogok szedni egy-két eldobott szemetet és teszek valamit állatokért vagy növényekért. Ennek több előnye is van. Bár nem tudok lépést tartani a szemetelő világgal, mégis, talán lesznek, akik követni fogják a példámat. Továbbá a Természet is jobban érzi ettől magát, és én is. Tudom, hogy nem menthetem meg egyedül a világot, de minden nagyszerű ötlet a legelemibb szintről indul... :)


2013/04/10

Egy új felfedezés...

A mai napon elgondolkodtam azon, vajon mik lehetnek azok az alkalmak, amikor hirtelen, minden ok nélkül rámtör egy erős félelem, amit nagyon nehéz kiűzni belőlem... Sírni akarok, mert úgy érzem, valami nagyon nincs rendjén. Sírni akarok, de nem tudok. Bennem ragad, és feszít.
Félek attól, hogy netán meg fogok őrülni... Félek, hogy nincs értelme semminek, amit teszek, mert  én úgysem felelek meg senkinek... Félek attól, hogy itt ragadok, ebben a családi házban, ebben "börtönben", emiatt elhagy a Párom, és bezárulnak a lehetőségeim... Félek attól is, hogy rövid életem lesz és meghalok, mielőtt bármit is kezdhetnék magammal önállóan... Mielőtt normális végzettségem lehetne, munkám, saját lakásom... mielőtt bárki feleségül venne, vagy gyermeket szülhetnék...
Ilyenkor a szívem szúrni kezd, úgy érzem, meleg van, és alig kapok levegőt... A pulzusom "százmillió"... Az agyam pedig rohan... ezt nem tudom másképp megfogalmazni. Rohan mindenféle negatív gondolatok mezőin, hogy újra és újra elém vetítse ezeket a félelmeket, sőt, mi több, tovább gondolja őket, mutatva erőfeszítéseim hiábavalóságát. Ilyenkor olyan, mintha az akaratomnak, a terveimnek egyszerűen nem lenne értelme, létjogosultsága...

Két-három hete is ez volt. De akkor sikerült sírnom is... csak nem tudtam abbahagyni több órán keresztül... Tegnap is volt ilyen, eltartott vagy fél órát... vagy többet, ki tudja... És most is éppen ezeket érzem...
Csak most erőnek erejével próbálom kontrollálni, és "objektív" módon vizsgálni...

Azt hiszem, orvoshoz kéne mennem...