Google+ Followers

2012/12/23

Sonata Arctica pót-poszt :D

Ezennel teljesítem az ígéretem, amit egy korábbi bejegyzésben fogalmaztam meg: íme a csodálatos koncertképek, amik tegnap érkeztek meg hozzám. :)

Tony Kakko <3 Már évek és koncertek óta vártam ezt a pillanatot! ^^

Marko Paasikoski ^^

A rendkívül visszahúzódó Tommy Portimo ^^

Henrik Klingenberg bácsi ^^ Ő is hatalmas arc



A wonderful & talented Elias Viljanent még nem sikerült elkapnom, csak egy aláírás erejéig. Sebaj, majd jövőre! :)




2012/12/21

Világvége-bullshit

Emberek... Túléltük. :)

Legfeljebb már csak a hangulatom fémjelzi ezt a jeles, meg nem történt eseményt. Persze ennek a gyökerei a "megsemmisült, régi világban" vannak. Lehet emiatt is érzem könnyebbnek ezt a hangulatot, mint eddig.
Talán mostmár nem fogunk tudni mamutot, csak elefántot csinálni a bolhákból... ;)

Elvileg emelkedett a Föld rezgéssszáma. Minden bizonnyal ez magyarázza a zsongó, sajgó fejemet, és a belenyugvó állapotomat. Félreértés ne essék, én hiszek ezekben a spirituális dolgokban. ;) Talán csak meg kell szokni ezt az új állapotot. :)


Ha már az újdonságoknál tartunk, bele szeretnék kezdeni pár új dologba. Új példaképeket választottam magamnak, és igyekszem bombanőt varázsolni magamból. Persze csak lassan fogok változni, ahogy a törékeny egyensúlyban lévő lelki világom megengedi. Nem szaladok nagyon előre, hogy ne érezzem azt, hogy ez az új személy, akivé alakulok hiteltelen hozzám, a régi önmagamhoz. Változnom kell... hiszen már egy új életben vagyok a múltamhoz képest. :)

Az irány ahová indultam, már ismerős számomra. Valamikor két éve is ilyesmibe akartam belekezdeni, hogy igazán vagányul nézzek ki, de a rövid hidrogénszőke frizuráról kiderült, hogy nem az én világom... xD Jó lesz nekem a saját, szőkésbarna hajszínem is, vasalás nélküli, hullámos fürtökkel, kócosan, ahogy éppen elalszom! Kivételesen jó frizurákat lehet egy adag kócból összehozni, ha az ember kreatív. ;)

A világvége után pedig nincs is jobb, mint egy laza, nappali, csajos "afterparty", amitől már csak egy sóhajtásnyira van a karácsony és az újév... Ki tudja, lehet nem is ebben az országban búcsúzom az óévtől... de ez majd később derül ki... :)

2012/12/15

Az élet viccei

Most, mikor, végre befejeztem és leadtam a "tudományos" dolgozatomat, hatalmas kő esett le a szívemről. Elvileg pihenhetnék, és élhetném világom egészen februárig. A feltételes mód annak köszönhető, hogy az élet megint újabb pofonnal lepett meg: elszámoltam magam a hiányzásokkal kapcsolatban egy előadáson, így ennek köszönhetően megtagadták az aláírást, és nem engednek vizsgázni... Persze ez nem nagy gond, mert februárban majd újra felveszem, mégsem érzem ettől jól magam. Ilyen még sosem történt velem, így most kb.  "világ szégyenének" tartom magam, amiért nehezemre esett egy unalmas óra miatt elégszer vagy időben beutazni az egyetemre... nehezemre esett a napi kb. 160 km-es országjárás. Na sebaj, ha sikerül ezzel kapcsolatban minden adminisztrációs teendőt elintéznem, egy kicsit megnyugszom... a végső nyugalom majd a következő félévi tárgyfelvételkor fog eljönni, amikor felveszem ezt a remek tárgyat még egyszer...

Egyébiránt jobban érzem magam, mint eddig, több időm van a Kedvesemre, a szeretteimre, többnyire nyugodt szívvel punnyadhatok, és végre szakirodalom helyett regény van a kezemben. :) Közeleg a karácsony, továbbra is szivacsként szívom magamba az ünnepi hangulatot, és mindenféle hülyeséget csinálok. Például épp egy 800 ft-os felragasztható körömkészlettel kísérletezek, kizárólag karácsonyi színekben (zöld-piros-ezüst csíkos xD) Karácsonyi díszecskéket, fülbevalót vásárolok; mézeskalácsot díszítek, és így tovább... :D

Mindemellett megrohamoztam az eBay-t, és rendeltem egy kedves kis dolgot Amerikából a New York-mániákus Kedvesemnek. ^^ Gyanítom, csak januárban fog megérkezni, de sebaj, megvárjuk! :D Vicces egyébként, hogy ez a rendelés, szállítással együtt jóval olcsóbb volt, mint az adott tárgy vaterás változata, amihez még ugye postaköltség is járult volna... Így legalább igazán amerikai lesz az adott dolog! :)

2012/12/05

Once upon a december...

Végre ténylegesen elkezdődött a tél! Hiába fagyoskodunk, kérem, nekem akkor is ez a legmelegebb évszak... Valamiért a hó látványa, akár a földön, akár a fákon, akár ha hullik; a ropogásának hangja, a halovány színekbe öltöző napnyugta jókedvre derítenek. Szeretek szánkózni, korcsolyázni, hógolyózni, vagy egyéb őrültségeket művelni a hóban. Szeretem a hidegből bemenekülős, forró kakaót szürcsölgetős, összebújós pillanatokat a paplan alatt, vagy éppen a kandallónál. Akár az álkandallónál is. A hangulat úgy is megvan. :) Sajnálom ilyenkor a tél=halál felfogású költőket, hogy ők nem ezt a meleg, fahéjas illatú csodáját fedezték fel a télnek. :)
Mindemellett aktívan várom a karácsonyt. :) Persze ezt egy olyan Kedves mellett, aki szabályosan karácsony-rajongó, nem nehéz. Rám is átragad az ünnepi hangulat, elindulnak a fejemben az énekek, állandó program a díszek nézegetése az áruházakban, és a morfondírozás az idei karácsonyfa látványtervén. Kíváncsi vagyok, mit sikerül végül megvalósítani.

Egy kicsit kritikusabb, komorabb megvilágításba helyezve a dolgot, mindig az agyamra megy minden egyes karácsony alkalmával az ajándék-kérdés. Amikor az ember művészlélek, és szinte bármiből bármit megcsinál, nos, egy ilyen embert lelombozzák a bevásároló központok és ajándékboltok... Olyan közegben nőttem fel, ahol a kreatív ajándékaim legfeljebb 13-14 éves koromig számítottak nagy műnek, és azóta csak húzzák a családtagjaim a szájukat, hogy "nagy vagy már ehhez", én pedig mindig felbosszantom magam, és egyben el is szomorodom. Megvásárolni valamiféle fölösleges giccset, miután az évek múltán kifogytunk a hasznos ötletekből, olyan egyszerű, és olyan személytelen... Miért muszáj, ha csak pár száz forintért is, de vásárolni? Miért muszáj egymással versengve megpróbálni túlvásárolni a másikat? Ezt én valahogy sosem értettem... Azt hiszem, pont ezért fejezem már ki évek óta, hogy nekem mindenem megvan itt, amire, mint anyagi értékre szükségem lehet... Nem feltétlenül kell százmilliomodik ruha, ékszer, kozmetikum, cipő... de még könyv sem...! Nekem olyan dolgokra volna szükségem, mint béke, meghittség, szeretet, együttlét nem pedig arra, hogy nap mint nap figyeljem a pénz miatti hajtépést, az őrült rohanást és tolongást a plázákban...